Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)
KERÍTÓHALASZAT - 1. NAGYHÚZÓHÁLÓ - A nagyhúzóháló használata: húzás karóra
A magyar halászok a hálót kátrányozzák vagy olajozzák. Az utóbbi azonban lényegesen ritkábban fordul elő, mivel az olajjal való átitatást szinte hónaponként meg kell ismételniük, és mégsem óvja úgy a hálót, mint előbbi. Bár a halászat szempontjából a kátrányozás nem előnyös, mivel: 1./ rátapad a hálóra s így az jóval nehezebb lesz, 2./ a hal a szagát mar messziről megérzi és elmenekül, azonkívül 3./ a napon olvad, miáltal ragad és kenődik. Mindezek ellenére azonban - a háló tartóssága érdekében - mégis ehhez ragaszkodnak, leginkább ezt alkalmazzák, mert ha jól sikerül a kátrányozás, akkor a hálót másfél-két évig is nyugodtan használhatják, míg a havonkénti olajozással, — mely a halászatra ugyan kedvezőbb, — még egy évig sem tartana ki. Impregnálás nélkül viszont már 3-4 hónap alatt teljesen tönkremenne a háló. A kátrányozásnál a banda minden tagja segédkezik. A kátrányt nem főzik, hanem csak egyszerűen beleöntik egy nagyobb edénybe, dézsába vagy hordóba, s a hálót úgy mártogatják bele. Mikor aztán a kátrány már jól beleivódott, akkor kiveszik, kifacsarják, és füves helyre, rétre vagy a nádra terítik széjjel, hogy jól megszáradjon, és a szemek össze ne ragadhassanak. Az olajozást is ehhez hasonló módon végzik. A német halászok csak régebben kátrányozták hálóikat, de most már kb. 6-8 éve ehelyett csersavas és rézgálicos oldattal impregnálják azokat. Ennek módját, — amely a halászat és a hálótartósítás szempontjából egyaránt előnyös - Liedtke Alfonztól, - az idetelepült lengyel halásztól - tanulták el, s azóta is alkalmazzák. Ennek módja a következő: 100 liter vízbe 4 liter csersavat (tannint) öntenek, és az egészet 80 C°-ra felmelegítik, majd a lehűlése után a hálót beleáztatják, amitől az megkeményedik. Azután újra felhevítenek 100 liter vizet - 12 liter rézgáliccal és kevés ammóniával keverve - 80-90 C°-ra, és a lehűlése után a kemény hálót most már ebbe mártják, amitől az szépen megpuhul. Ezzel a tartósítási eljárással még 6-8 hónapi használat után is puha lesz a háló, az impregnálást csak akkor kell újra elvégezniük. Ha azonban csersav nincs, - és ennélfogva a keményitési eljárásra a puhitás előtt nem kerülhet sor - akkor 12 %-os rézgálicoldattal a hálót havonként kell locsolniuk. E célból azt hajóba teszik, és a vízmerőlapáttal locsolják rá az elkészített oldatot. A hálót az impregnál ási folyamat elvégzése után, - mindkét esetben - kiterítve, árnyékos helyen néhány óráig szárítják és csak a teljes kiszáradása után alkalmazzák ismét. Ez röviden a nagyhúzóháló használatának és tartósításának módja, a Fertő magyar területén. Az itt bemutatott nagyhúzóhálóval történő fogásmóddal teljesen azonos az osztrák területen gyakorolt kerítő halászat. Erről Karl Stundl a következőket írja: „lm Spatherbst, der die beste Fangzeit darstellt, arbeiteten sie in Gruppen von fünf oder mehr zusammen. Jede dieser Gruppen arbeitet mit einem Zugnetz, das von zwei Booten aus in grossen Bogen vor den Schilfgürtel ausgelegt wird, die Boote werden dann fest verankert und mit Winden das Netz langsam eingeholt. Kommt schlieselich der Netzsack, in dem sich die gefangenem Fische zusammendrangen, an das Boot heran, so wird mit einer Stange, die unter zwei Roller mit Rillen tragt, die Grundleine des Netzes an den Boden niedergdrückt, damit unterhalb keine Fische entweichen können. Dann wird der ganze Netzsack in dasBoot entleert. Ein guter Fischzug liefert 165/b ^ csersavas- rézgálicos impregnálást az 1940-es évek végén dr. Wojnárovidi Elek debreceni professzor mi nt a Halélettani Kutató Intézet munkatársa dolgozta ki és teijesztette el a halász szövetkezeteken keresztül. SOLYMOSEde, 1965. 86. S. E.) 115
