Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)
KERÍTÓHALASZAT - 1. NAGYHÚZÓHÁLÓ - A nagyhúzóháló használata: húzás karóra
dabei manchmal bis zu 1200 kg Fische" Ezenkívül - Bloch nyomán - még azt is megemlíti, hogy 1941-ben az őszi fogás alkalmával, 38 drb huzóhálóval dolgoztak Ezzel szemben a magyar területen az 1920-as évektől kezdve napjainkig 168// a már csak 3—4 húzóháló van állandó alkalmazásban. Pedig a múlt század végén még majdnem minden fertőmenti községben dolgozott vele egy-egy halászbanda, sőt a német községekben — főleg Fertőrákoson és Fertőbozon - esetleg 2-3 is. E számbeli csökkenés oka az, hogy a Fertő magyar területe egyre jobban elnádasodik, s ezáltal a húzasra, keritesre alkalmas síkvízi rész mindinkább összezsugorodik. Ma Fertőrákos térsége a legmegfelelőbb a kerítő halászatra, ezért e községben még most is két csoport dolgozik, ugyanakkor Hegykő, Homok, Boz és Balf halászai - a területükön levő kicsi vízfelület miatt - kénytelenek egy bandába tömörülni, s közösen egy húzóhálóval, felváltva halászni. Kétségtelen, hogy a földrajzi, ill hidrológiai viszonyok is nagyban befolyásolhatták azt, hogy területünkön a kerítő halászatban miért a német, a rekesztő halászatban pedig miért a magyar halászok a jártasabbak. A fentebb ismertetett nagy húzóháló, a kisebb méretű ,gyaloghálóbór fejlődhetett ki, melynek formája - mint majd látni fogjuk - tökéletesen megegyezik ezzel. A méret megnagyobbodásara csak akkor kerülhetett sor, amikor e területen a hajtócsigát alkalmazni kezdték. Ezt pedig a Fertőn az osztrák halászok honosították meg, amely hozzánk a bécsi hajóval együtt jutott el. Ennek ideje a múlt század végére tehető. Kezdetben itt is csak a német halászok alkalmazták. A magyar halászság körében azonban már csak e század elején terjed el, de eltelik két évtized is, mire általánossá válik. Ezt az is bizonyítja, hogy az 1910-es évek végén még mindig akadtak olyan halászbandák, akik csak 140 m-es húzóhálóval dolgoztak, hajtócsiga nélkül. A köteleket a hajóban állva, kézzel húzták, ahogy ők mondják: kalapoltak. Ezt a húzási műveletet kalapolásnak azért nevezték, mert rossz kalapdarabokkal fogták a kötelet, hogy az a húzás közben, a tenyerüket föl ne horzsolhassa 1 ^8/b A húzóháló eredetére, történeti fejlődésére és e területen való meghonosodására vonatkozóan, szinte kizárólag csak az összehasonlító anyagra és a nyelvészeti adatokra támaszkodhatunk, mivel a régi leírásokból legtöbbször még ennek e területen való meglétére sem következtethetünk, mert azok nagyon sok esetben, - minden közelebbi megjelölés nélkül - egyszerűen csak hálót említenek. így van ez pl. az 1492-es Homok (Fertőhomok) községre vonatkozó urbáriumban is, mely kimondja, hogy: Bárki a tavon halászik és rajta hálót használ, 29 bécsi dénárt fizet a kilenceden kívül" Az is előfordul, hogy a leírások, vagy oklevelek, olyan hálóneveket említenek, amikből azok típusára, formájára, adatok hiányában egyenlőre következtetni nem tudunk. így pl. egy XVII. századi oklevél a tóról említ: „Bolfíy-hálót," sopronyi hálót", „Bolffy löbő-hálót", „Rákosi löbő-hálót" és „meggyesi löbő-hálót" 1Ebből csupán csak arra gondolhatunk, hogy ezt a hálót a „löbőhal", vagyis a szélhajtó küsz (Alburnus lucidus Heckel) fogására használták, de hogy a formája milyen lehetett, azt 16 6 STUNDL, Kari, 1947. 23. 16 7 STUNDL, Kari. 1947. 23. 168/ a MIKA Ferenc-BREUER György, 1928. 107. 168/b ^ Velencei-tavi halászok 1908-ban veszik át a tekeröcsigát a Fertőről, két hazatérő halásztól. Addig a 100 m-es húzóhálóval ők is kalapoltak. Néhány év múlva növelték a hálót 400 m-re. A kalapolás módja és szakszava talán korábbi kapcsolatra is utalhat. S.E.) 16 9 LUKÁCS Károly, 1953. 283. 17 0 TAKÁTS Sándor, én. 219. 116
