Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)
Kováts Albert: Almási Tiborról
KOVÁTS Albert festőművész ALMÁSI TIBORRÓL Nem emlékszem, hogyan találkoztunk. De majdnem biztos, hogy <3 keresett meg, mert a Patkó-gyűjteményben lévő munkáim felkeltették az érdeklődését. Fiatal, kezdő művész már nem voltam — a Patkó Imre által gyűjtött munkák a fiatal festő munkái —, de az új rendszer levegője által megifjodva második fiatalságomat éltem. Lelkesen írtam tízféle újságba, lapba művészetről, művészekről, és éppen írásaimnak köszönhetően készíthettem ugyancsak nagy kedvvel televíziós riportokat pályatársaimról. Szintén friss élmény volt foglalatoskodni az ókonzervatív Szövetséggel vívott hírlapi csata közepette megalakult Magyar Festők Társasága ügyeivel. Mindeközben kevesebb idő és erő jutott saját képzőművészeti munkámra. Ezért is esett különösen jól Almási Tibor figyelme, ami sokkal több volt egyszerű udvariasságnál és erősen elütött bizonyos műítészek rosszul álcázott közönyétől, fölényes felületességétől. Növelte az önbecsülésemet, ahogyan képeimről beszélt, s jelentőségüket növelte a szememben. Nem volt bőbeszédű, tömören, találóan fogalmazott — utólag azt kell írnom: bölcs emberként, aki a világ dolgait higgadtan, sok tudás és tapasztalat birtokában szemlélte s ítélte meg. Egy generációval fiatalabb, mint én, mégis mint nálam komolyabb, autentikus, idősebb barátra tekintettem, aki tudományos alapossággal és szeretettel gondozza a Patkó-gyűjteményt, és azon belül külön figyelmet szentel az én munkáimnak. Amennyire rekonstruálni tudom, ismeretségünknek három etapja volt. Az első alkalom a találkozásé, a barátság megalapozásáé. Már ekkor jelezte, hogy kiállítást szeretne rendezni a munkáimból. Ritkán utazott Pestre; amint kifejtette, vidéki emberként érzi jól magát, akit taszít a nagyvárosi zaj és nyüzsgés, így aztán nem is került sor arra, hogy meglátogasson, amikor előkészítettük a kiállítást. Örömmel láttam őt viszont, amikor újra Győrbe utaztam, talán másfél év múlva. A válogatást és a rendezést is rám bízta. A kiállítást 1998 februárjában Sümegi György nyitotta meg a Xántus János Múzeum Römer Termében. Tibor mindent jóváhagyott; egyetlen vitánk arról esett, hogy melyik képemet hagyjam ott a gyűjtemény számára. Én az l/bühöz ragaszkodtam (1. kép); azt találtam az anyag 35 1. kép Kováts Albert: Übü '96, 1996 farost, vegyes technika, 60,5 x 41 cm
