Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)
Kováts Albert: Almási Tiborról
1 1 JC ж . KÉP-ÍRÓ legmarkánsabb, legfontosabb darabjának. Ma is úgy látom. Végül is megegyeztünk: a másik kép is ott maradt (2. kép). Talán ezzel esett egy időbe Tibornak az a terve, hogy a múzeum égisze alatt kiadvány-sorozatot indít Művészek a Patkó Imre Gyűjteményben címmel, s az enyém lenne az első. A terv megvalósult, legalábbis megjelentő velem és munkáimmal foglalkozó kis mappa. A borítékban három oldal szöveg; kettő a gyűjteményben lévő munkáimat sorolja fel múzeumi pontossággal, adatok rólam, s egy oldalon az én írásom. Emellett két színes és két fekete-fehér kép-oldal. Meg egy bank reklám oldala; emlékszem, Tibor komoly küzdelmet vívott, hogy megszerezze a kiadáshoz szükséges anyagiakat. Nem tudom, lett-e a sorozatnak második, harmadik darabja. Mint ahogy azt sem tudom, vajon megjelent-e valamilyen múzeumi kiadványban a Patkó Imréről szóló írásom? Mert volt egy komoly kérése Almási Tibornak, írnám meg emlékeimet Patkó Imréről. Úgy éreztem, a kérés teljesítésével viszonzok valamennyit mindazért, amit nekem, értem tett. Meg hát ez a kérés nyilván a Patkó Imregyűjtemény kérése is volt. Fennmaradt levélváltásunkból látszik, hogy nem ment ez a teljesítés könnyen és hamar, pedig munka közben kitűnt, hogy a feladat nekem való, s mindenképpen szerettem volna a megrendelő kedvében járni. Egy számítógép-megőrizte, 1999. októberi levélben olvasom, hogy a szöveg csaknem kész, s kérem a „megrendelő" Tibor és a gyűjtemény hozzájárulását, hogy megjelentessem a Liget folyóiratban, ahová rendszeresen írtam. Az engedélyt megkaptam, az emlékezés megjelent a lap 2000. júliusi számában. A kész írást természetesen nyomban elküldtem Almási Tibornak, de nem emlékszem, hogy a küldemény regisztrálásán kívül véleményt is nyilvánított volna róla. 2004 tavaszán több napot töltöttem Győrben, amikor a Magyar Festők Társasága Magyar Kollázs kiállítását rendeztük Kopócsy Annával és Szeifert Judittal. Egy nap kiszakítva magam a nagy munkából, múzeumi szobájában kerestem meg Tibort. A szokott szerény, csöndes módján fogadott. Ekkor találkoztunk legutóbb. Hálával és szeretettel gondolok rá. Budapest, 2015. január 17. 2. kép Kovóts Albert: Időgép, 1997 farost, vegyestechnika, 40 x 80 cm 36
