Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)
Varga Attiláné Veronika: Dramatizált múzeum
KÉP-ÍRÓ ről megállapítja, hogy a „...gyermek kifejleszti magában az iparkodás érzékét, (sense of industriousness), azaz megismerkedik kultúrája eszközvilágával, s képessé válik arra, hogy a játék szeszélyeit fokozatosan kiszorító produktív társadalmi helyzet, az iskola buzgó, elmélyült szereplője legyen." {Fejlődéslélektani olvasókönyv, Erikson, 1997. 36. p.) A tábor vezetőjeként, animátorként fontos volt minden gyereket szerepbe hozni, hisz Erikson is arra figyelmeztet, hogy „E szakasz veszélye az elégtelenség érzése. Ha készségeinek színvonala vagy előnytelen társas helyzete elkeseríti a gyermeket, ez elveheti kedvét... Társadalmi szempontból ez a fejlődés egyik legsorsdöntőbb szakasza. A gyermeket arra készíti fel, hogy együttműködő kortársai, és az őt nevelő felnőttek segítségével hierarchikusan rendezett tanulási tapasztalatok során haladjon végig. Mivel az iparkodás magába foglalja azt a képességet is, hogy az ember mások mellett és másokkal együtt állítson elő dolgokat, ebben az életkorban alakul ki a gyermek első elképzelése a munkamegosztásról és az általa kínált eltérő lehetőségekről, más szóval az adott kultúra technológiai ethoszáról." (Fejlődéslélektani olvasókönyv, Erikson, 1997. 36. p.) A tábor alatt a gyerekek maguk készítik el a forgatókönyvet, választják ki leendő előadásuk helyszínét, díszletet, kelléket, jelmezt választanak. Az egész folyamatot csapatmunkában kell megoldaniuk, egymásra figyelve, egymást segítve. Hétfő A tábor első délelőttjén bemutatkozó játékokkal foglalkoztunk. A közösség kialakulásában, formálásában jó eszköznek tartom a drámapedagógia felhasználását. Bemutatkozás játékok: A három ember nevének ismétlése, a folytonos mozgásban való kézfogás névbemondással, és kézfogás a másik gyerek nevének mondásával, valamint a jelenlegi hangulatom és nevem (pl. vidám Panni) mondásával való ismerkedés oldja a gyerekeket. Ezután kapcsolatmélyítő játékokat játszottunk, egy gombolyag fonal szálának átadásával kérdéseket tettünk fel: miért jöttél el, mit gondolsz a mai napról, stb. (ilyen formában többet árul el magáról az ember, így jobban megismerhetjük egymást). Kapcsolattartást fejlesztő játékok: a szemkontaktus, mimikái add-tovább, gesztuskontaktus már egyre vidámabbá, felszabadultabbá tette őket. A tízórai után tovább folytattuk még a ráhangoló-gátlásoldó, valamint mozgásos, azaz sétálásból kialakított játékokat. A játékokat az Add tovább! című drámajáték gyűjteményből vettem. Hóember (aki elolvad) (Add További, 1. játék) Gumiember felpumpálása (Add További, 1. játék) Gátlásoldó feladat a Járványjáróka (Add Tovább!, 4. játék) és a Nagy úti kaland játék segítségével: „Ahogy sétálunk, egyszer csak nagyon erősen fúj a szél, óceánban járunk derékig, jön a dagály, nyakunkig ér. Alig látszunk ki belőle, és ekkor ellep a víz. Partra érünk..." stb. 222
