Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)
Varga Attiláné Veronika: Dramatizált múzeum
VARGA Attiláné Veronika múzeumpedagógus DRAMATIZÁLT MÚZEUM A Fruhmann-ház cserépkályhái már álltak, a pavilonban lévő kályhák is elkészültek már 2008-ban, amikor naponta, hetente mentünk át megtekinteni a készülő kiállítást. Múzeumunk életében a sokadik, de sokunknak az első új állandó kiállítás születése volt. Szabó Péter és Kovács Lajos helytörténész, Tanai Péter néprajzos, Székely Zoltán művészettörténész a gyűjtemény sokszínűsége révén volt gazdája a készülő kiállításnak, én múzeumpedagógusként kísértem a folyamatot. Új kiállítás, új tárlatvezetés, új múzeumi tanóra. Egy alkalommal Belovitz Feri a restaurálást félbeszakítva, végigmutatta nekem az elkészült kályhákat. Amikor a barna mázú svédrendszerű kályhához értünk. A rá oly jellemző békés előadásban ismertette: „Ez egy népi fakályha, még azelőttről, hogy feltalálták volna a cserépből készült kályhát. Egyszer használatos, begyújtják, leég". Mosolygott. Azóta is mindig eszembe jut, hallom szavait, ha diákcsoporttal odaérünk, nehéz ám így múzeumpedagógusnak lenni! Mégis sokszor eszembe jut, mikor fáradt iskolások érkeznek, mennyi humort, érdekes szójátékot, izgalmas történetet lehetne becsempészni állandó kiállításainkba. A múzeumi kiállítás értékelése drámapedagógiai felhasználásának szempontjából Van-e emberi élettörténet, mese, drámai cselekmény egy múzeumi tárlóban, vagy csak üres színpada, kelléke egy letűnt időnek? Válhat-e színházközeli élménnyé a történeti kiállítás? Az elmúlt időszakban kísérletet tettem arra, hogy a dráma műfaji elemzését, egyfajta színház-esztétikai megközelítést alkalmazni tudom-e egy kiállítás vizsgálatakor, megtekintésekor. A helytörténeti, néprajzi kiállítások a valaha itt élt emberek szórványosan ránk maradt tárgyait tárják a látogatókelé, mindannyian tudjuk. Ünnepi tárgyak, hétköznapi tárgyak, munkaeszközök, fegyverek sorakoznak a vitrinekben, enteriőrökben. Bennük van az emberi lét, rajtuk van a kezek koptatása, a valaha mindennapos használat nyoma. E tárgyakat üveg mögött láthatja a múzeumba érkező közönség. A környezetéből kiragadott tárgy műtárggyá válásával, jelentésének módosulásával mindennap találkozunk. A múzeumpedagógiai foglalkozás tervezése előtt arra keresem csupán a válaszokat, hogy e tárgyak át tudják-e sugározni a bennük rejlő történetet, erősíti, avagy gyengíti a kiállítás a bevérzését, halljuk-e a régi korok üzenetét? Ki a főszereplő egy kiállításban a műtárgy vagy a néző? 209
