Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)
Tomka Péter: Helybeliek/autochtonok és beköltözők/migránsok a régész szemével
KÉP-ÍRÓ tetemtemetéshez. Az autochton se biztos, hogy nincs áttelepítve — és akkor ugye, már allochton. Az újabb kérdés: hogyan változik a római (provinciális) régészeti kultúra az 5. század folyamán, és lesz belőle más (de mi? hun/germán/alán/ maradék későantik, az Alföldön szarmatából gepida?). A migránsokat ekkor is viszonylag jól fel lehet ismerni (amennyiben el vannak látva viselettel, fegyverrel, különleges tárgyakkal, különleges szokásokkal, új telepeket, temetőket nyitnak, részt vesznek az új regionális és/vagy nagyobb egységekre jellemző kulturális folyamatokban). Közben persze sok mindent azonnal átvesznek (ezért vitatjuk az árpási sír hovatartozását, sőt, időrendi helyzetét is: vannak benne későantik dolgok: üveg, kerámia, meg idegen dolgok: nagy bronzedény, aranylemezzel borított fa szobrocska — mi számít?). Vannak bizonyosan autochtonok: a városokba/fallal védett erődökbe húzódók. Arrabona jó példa: ugyanúgy melléklet nélkül temetkeznek, mint akár Itáliában, csakhogy itt szerencsénk van a dotálással: a stratigráfia segít. Bajban lennénk, ha a 4. század második felének kulturális állapotából kellene az 5. század 2. harmadának későantik kultúráját levezetni! A következőkből egyik se kontinuus: a települések fontos elemei (pl. házformák — az 5. századi kunyhók csak eleinte és nem mindenütt őriznek valamit a római komfortból), a viselet (már ami abból sírba került és megmaradt — eltűnnek pl. a fibulák), a temetkezési szokások nagy része (a mellékletadás: edények gazdagsága, üvegek), és általában a használati tárgyak (eltűnnek a piacgazdaság elemei). Még a szokások csak-csak: a temetők területét tovább használják, itt-ott régi formák (kőláda, téglasír) előbukkannak. A refugiumként működő későantik helyeken különösen számolnunk kell mindenféle kulturális retardálással, amibe egyrészt az étkezési kultúra (az igény oldaláról), másrészt a fazekasipar (a kiszolgálás oldaláról) egyaránt beletartozik. Közben kereszténnyé lettek? Azaz a történelmi változások, politikai széttagolódás, hatalmi viszonyok egyidejű változása, gazdasági változás (önellátásra való berendezkedés) még ideológiai és mentalitásbeli változással is járt (ami más oldalról egyáltalán nem meglepő). A 6. század elején pannóniai germánból és a későantik népesség másik részéből, azaz „praelangobardból" langobard lesz? (a gepidákat sem felejtve) A langobardok sajátos régészeti anyagot hoznak (és visznek majd Itáliába), viseletűk, szokásaik, kerámiájuk (egy része) könnyen felismerhető. Csakhogy tudjuk, hogy ők sem üres Pannóniába jöttek, és nem irtották-űzték el az itt találtakat, legyenek azok herulok, svébek vagy romanik. Hát ők hol vannak? A Hegykő-csoport nem oldja meg a problémát: eredendően Pannonia kis részére lett kidolgozva, és egykorúnak tekintve. Azóta a dolog bonyolódott: „Hegykő" sajátosságok vannak bizony szerte a provinciában, felmerült, hogy a jelenségek egy része korábbi, mint a langobard hódítás, és összetettsége tovább bonyolódik: a későantik jellegek meg a „praelangobard" germán jellegek nem válnak el egymástól, és számuk még Hegykőn se 192
