Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)

Tomka Péter: Helybeliek/autochtonok és beköltözők/migránsok a régész szemével

ТОМКА Péter régész túl nagy. Elvesztettük az autochtonokat! A „régi" városok, erődök egy részében még nyilván ott vannak a romanik, de tessék konkrétan, leletszerűen (vagy más keltezési módszerrel) igazolni! Akik meg csatlakoztak a langobardokhoz (simán, „Rei­bungslos", mondaná a német), ugyanúgy néznek ki (hacsak nem rövidebb a szok­nyájuk... lásd: Hegykő-csoport). Bocsi Zsófia kerámiaelemzései legalább a fazekas technológiák kontinuitását azért igazolják! A korszak kutatatásának története jó alkalmat nyújt arra, hogy elgondolkodjunk: mennyire a semmiből indult az egész. Mit tudtunk a langobardok jelenlétéről Bóna István előtt? Volt a Bezenye, és kész... Pedig, ha valakik régészetileg észrevehető nyomokat hagytak, azok a langobardok! Aztán elkezdtünk figyelni rájuk, és ha nem is túl gyorsan, de szaporodnak szépen a leletek. Vasban nem volt a közelmúltig semmi, aztán tavaly előkerült a szelestei temető, az egyik legnagyobb a hazai föl­dön (Pap Ildikó Katalin ásatása). Van tehát remény. Az újabb korszakhatárt az avar foglalás jelenti. Hogyan lesz langobardból/ké­­sőantikból/gepidából avar a maga eredeti összetettségére is tekintettel? Bevallha­tom, szerettem volna, hogy a langobard exodus legyen a kivétel, ami a szabályt erő­síti. Róluk elképzelhető (a mentalitásuk miatt), hogy — ahogyan saját forrásaik állítják — „langobard sorba" állítva kivonultak és kivonultattak mindenkit és minden mozdíthatót (még a halottakról is). Itáliában szépen felismerhetők, ezzel nincs is baj. Csak hát az utóbbi időben felbukkant néhány lelet és erősödik az igyekezet, ami el­lentmond (vagy ellentmondani látszik) ennek a szép elgondolásnak.41 A kérdés mód­szertani és eldönthetetlen egyelőre: egy új, meglepő leletet a hagyományos krono­lógiába kell-e beilleszteni (ekkor az oroszvári langobard kori temetőt a 7. századig lehet tovább éltetni), vagy módosítani kell-e a kronológiát?42 A gondolat már be­fészkelte magát a szakmai köztudatba (és van, aki gőzerővel dolgozik rajta). És már itt is vagyunk: hogy lesz avarból szláv vagy egyenest magyar? Bár­mennyire világos, hogy a 9. századi lelőhelyek hátterében ott vannak a nagy 8. századi temetők, nincs semmi esélye annak, hogy ezek végét (az avar kor végi gar­nitúrák használatát) a 10. századig kitoljuk, még annak se, hogy a 9. század kö­zepéig elmenjünk velük. És ha igaz az, hogy ami egyforma, az egykorú, akkor saj­nos máshol se tehetjük ezt meg. Fülöp Gyula kísérlete43 — olyan típusokat elkülöníteni, amik a Dunántúl nyugati felében nincsenek meg, csak Keleten — nem vált be, a felújítási kísérletek, mai ismereteim szerint, reménytelennek tűnnek. 41 A legmeglepőbb: Oroszvár/Rusovce határában a langobard kori temető 122. (amúgy teljesen lan­gobard módon temetett) sírjából egyetlen aranyozott veret olyan II. germán állatstílusú szalagfonat­tal díszítve, amit a 6. század végéig, sőt a 7. századig szokás keltezni. (Matej Ruttkay) 42 Ez esetben a fogazás már 568 előtt megjelenik. Meg kell jegyeznünk, hogy P. Stadler C14-es vizs­gálatai ez utóbbi felfogást erősítik. 43 Fülöpl978, 87-97. p. 193

Next

/
Oldalképek
Tartalom