Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)
Tomka Péter: Helybeliek/autochtonok és beköltözők/migránsok a régész szemével
KÉP-ÍRÓ Hogy jön ide az autochton-migráns kérdéskör? Főleg úgy, hogy nálunk Nyugaton már nem annyira a későavar 8. századból a karoling 9. századba való átmenet ténye (de persze távolról sem a részletei) jelentik a fő problémát, hanem a következő lépés: hogyan lesz ebből honfoglalás kor, 10. század? Örök probléma: mindig vannak helybeliek és mindig vannak bevándorlók, legfeljebb arányuk, súlyuk, hatalmi helyzetük más. Más a sorsuk, ami sok mindentől függ. Hirtelen teljes népességcsere (elűzés, elvándorlás, elpusztítás) csak nagyon ritkán fordul elő a történelemben.34 Lehet egyéni út, csoportos (kisebb vagy nagyobb), lehet önkéntes és lehet kényszerű, lehet békés és lehet erőszakos. Az egész népvándorláskor szinte másból sem áll, mint autochtonisták és migrácionisták véget nem érő vitáiból. Csakhogy ez történész téma kellene, hogy legyen, meg — egyéb források hiányában — genetikai/antropológiai.35 Régészek csak nagy-nagy óvatossággal közelíthetik meg ezt a kérdéskört (szemben minden nagyvonalú interpretációval, ami persze elkerülhetetlen és nem is ártalmas, csak tudni kell a helyét a tudomány alakulásában). A probléma általános megfogalmazásban: milyen hatással van az anyagi (és a régészeti eszközökkel megközelíthető szellemi) kultúrára egy olyan trauma, mint a helyváltoztatás-foglalás (egyik oldalról), illetve az új hódítók jelenléte, új politikai berendezkedés, kapcsolatrendszer (a másik oldalról)? Még talán a migránsok magukkal hozott kultúráját tudjuk leginkább elkülöníteni (amennyiben tényleg magukkal hozták...), abban elsősorban a sajátos, addig idegen szokásokat, és ez se működik mindig. A „szubsztrátum" meg alkalmazkodik, de hihetetlen gyorsan, nagy szerencse és kitartás kell ahhoz, hogy a búvópatakként talán megmaradt jelenségeket felismerjük, és bizonyítani tudjuk azok autochtonitását. De ne szaladjunk ennyire előre. Barátaim tanácsára — szokásom és beállítottságom ellenére — nem bonyolódom bele szociológiai és etnológiai/kultúrantropológiai ügyekbe. Megpróbáltam, ezt itt néhány szóval igazolom.36 Érdekes volt a számos autochton elmélet (Continuity theories) a világ minden részéről, a „nagy asszíroktól" az illirizmuson, szarmatizmuson és egyebeken át a brittekig. 34 Én mindeddig azt hittem, hogy a langobardok kivonulása a kivétel, ami a szabályt erősíti — egyre inkább úgy néz ki, hogy ez sem ilyen egyszerű. 35 Éry 1983, 32-55. p., Ery 1994, 217-224. p., Szatmáry-Marcsik-Lenkey-Kővári-Guba-Csóri-Holló 201 3, 711-713. p. A legutóbbi izotóp-vizsgálatok komoly eredményekkel kecsegtetnek. 36 Csak elrettentésképpen: a migránsok-autochtonok szövegnél 5000-nél több találatot kaptam a gépemen, szinte az egész a modern migrációkról és az azzal összefüggő — néha a közelmúlt történéseire tekintő — kérdésekről. (Ehhez jönnek még angol és német nyelvű találatok és szövegek, hasonló súlyponttal). 190
