Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)
Murádin Jenő: Epreskerti tanulságok
KÉP-ÍRÓ Az eseményen résztvevő Alexander Bernát, a neves esztéta a Budapesti Hírlapban számolt be a szoboravatás élményéről: "Az emlék, melyet Aranynak itt állítottak, egyszerű, igaz és megható. Nem állították magas talapzatra, valami közömbös tér közepére; a szeretet okos leleményességével találtak számára helyet. Beillesztették a híres Csonkatorony falába. [...] Szerencsésebben elhelyezett költőszobrot keveset láttam. Mert a Csőn kőtorony egészen Arany Jánosé, külseje és belseje egyaránt, és a Csonkatoronyhoz hozzátartózik egész Nagyszalonta, földje es пере. u A szobor a díszes kapuzattal együtt él, vele egységet alkot. Jó fényképet készíteni róla csak kellő távolságból lehet. Ez a mű, éppúgy, mint a kolozsvári színház szobrai, elismerést és hírnevet szerzett Szeszák Ferencnek, aki ez idő tájt vette föl a Kolozsvári előnevet. Stróbl hozzájárulása nem kérdőjelezhető meg a szalontai megrendelésnél, de a pályája csúcsán álló mestertől távol állott, hogy bármiképpen is kisebbítse tanítványának érdemeit. Igencsak sokat mondó tény, hogy amikor az Országos Képzőművészeti Tanács 1906. február 15-én átvette a szobrot, éppen annak kiválóságára hivatkozva tüntette ki Szeszákot. A br. Forsten Gyula elnökletével összeült bíráló bizottságban olyan hangadó egyéniségek voltak, mint a szobrász Benczúr Gyula, Teles Ede, valamint a kritikus és irodalomtörténész Beöthy Zsolt. A megítélt kitüntetés a Ferenczy-féle állami ösztöndíj. A klasszicista szobrász, Ferenczy István emlékére létesített kétezer forintos ösztöndíjat fele-fele részben megosztva kapta a tanulmányai vége felé járó szobrász. Az epreskerti tanulságokkal folytatódott ezután a rövidre szabott életű szobrász budapesti és kolozsvári működése. (5. kép) 5. kép Gyarmathy Zsigáné portréja a kolozsvári botanikus kertben, 1918 17 Budapesti Hírlap, 1907. szept.
