Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Domonkos Ottó: Céhemlékek
I szerint megegyezik a kapuvári kovács-bognár-lakatos céh Nádasdytól kapott 1669-es szövegével. A kapuvári szabók céhlevelét 1717-ben Esterházy Mihály, 1753-ban pedig Esterházy Antal látta el záradékkal és megerősítéssel. A körmeneten koszorúsán, bokrétásan való megjelenés tehát gyakorlatban maradt, hiszen a céhleveleket évente legalább egyszer fel kellett olvasni és az abban foglaltaktól nem volt szabad eltérni. (Domonkos 1977/b) Az ellenreformáció hatása a céhek szervezeti életében is megmutatkozott, a céhszervezetbe csak katolikus inas volt felvehető, a protestáns legények csak rövid ideig dolgozhattak egy helyen. 1938-ban a győri kőművesek 300 éves jubileumuk alkalmával rekonstruálták a régi zászlós felvonulást a ládával, Szt. Rókus szobrával, gyertyákkal és természetesen a zászlóval. (Szabó 1979) A céhes szervezést a 17. században a soproni tanács a pásztorokra és a szőlőmunkásokra, Moson vármegye a juhászokra és a földművesekre, az Esterházyak pedig valamennyi uradalmukra kiterjesztették. Pásztorcéh zászló csak a 19. századból maradt fenn. A pásztorok védőszentje ugyan Szent Vendel volt, itt azonban a „Három király” érkezése, ajándék átadása, illetve az angyali hírnök jelenik meg a juhokat őrző pásztorok felett. (3.32.) A soproni szőlőmunkások 1667-ben nyertek szabályzatot a várostól, előírva a kapások, szőlőmunkások kötelességeit. 1688-ban az Esterházyakkal közösen készített munkabér megállapítás szoros felügyeletet jelentett. (Dominkovits 1999 a) A vallási és kegyességi előírások a céhtagok és családtagjai, a legények és inasok elhunyta alkalmára is rendelkeztek. A céhzászló alatt a mesterek, legények és inasok egyaránt kötelesek voltak részt venni a szertartáson. A szőlőmunkások zászlajának olajfestménye a bibliai példázat nyomán a munkások bérének kifizetését ábrázolja. Itt a szőlősgazda képében magát Jézust jelenítette meg a festő. (3.33.) A szertartásról elmaradókat viasz adására kötelezték, ami pedig a templomi világításhoz, körmeneti alkalmakkor gyertyára volt cserélhető mézeskalácsos és gyertyaöntő mestereknél. A koporsót a városi céhek fekete posztóval takarták le és 4-6 mesterjelvénnyel (Sargschild) ékesítették. Ilyeneket használtak a pékek, tímárok, szűcsök, kőművesek. (3.34-35.) Négyzetes vagy ovális réz, illetve vasbádog táblára festették a mesterség szimbólumát, már az 1620-as években, majd a használatban megrongálódott címert renoválták a szűcsök 1730-ban. (3.36.) A falusi céhek szintén zászlót hordozva, gyertya vagy fáklya kísérettel vitték halottaikat a temetőbe. Több helyen ez a tisztesség a mesterek családtagjainak is kijárt. A céh jövedelmét szaporítandó, kérésre nem céhtag temetésén is részt vettek a zászlóval 1 forint fizetség ellenében. 3.35. Tímár temetési jelvény. Sopron, 1682. SM.56.69.1 3.36. Szűcs temetési jelvény. Sopron (1629.) 1730. SM. 63.8.1 83
