Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Domonkos Ottó: Céhemlékek

3.15. Hordófenék lap Szent Orbán faragott, festett alakjával, Győr. XJM.N.63.184.8

latos kőtáblákkal, de még hazafias „VIVAT KEDVES HAZÁM HAUSER SAMU 1847” felirattal is találkozhatunk a Soproni Múzeum gyűjteményében. A bortermelők és a kádárok is a legnagyobb veszedelemnek tartották az „abroncs szakadást”. A korai századokban a hordókat mogyoró és nyírfa gúzsolással fogták össze. Az elgyengült, netán szúette gúzsok mentén szivárgás keletkezett. Ilyen baj esetén a kádárok éjjel és nappal egyaránt kötelesek voltak a baj elhárítását végezni. A nagyobb hordók a 18. század közepe táján kaptak vasabroncsokat, melyeket a lakatosok készítettek a kádárok számára. Megyénkben óriás hordók is készültek a 19. század második felében a világkiállítások, kisebbek a megyei ipari és mezőgazdasági bemutatók alkalmával. Ezek ugyan már jóval a céhrendszer megszűnése után „épültek fel”, mégis megemlékezünk róluk, mert az évszázadok során felhalmozódott anyagismeret, mesterségbeli tudás remekei. A kismartoni uradalom pincészetében, illetve a város központjában lévő vendéglőjében állt egy körülbelül. 3 méter magas és 4 méter hosszú, 500 hl űrméretű hordó, ami egykor ide-73