Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Domonkos Ottó: Céhemlékek

3.16. Szabó behívótábla. Fertőszentmiklós, 1645. SM.58.6.1

3.17. Mestergerenda felirata. Győr Újváros, 1760. XJM.N.99.2.1 alapján.

genforgalmi látványosság volt. A másik, hasonló hordó ugyan csak Kismartonban az egykori Wolf bornagykereskedő pincéjében a borászati kiállítás kiemelkedő darabja, 160 hl űrtartalmű. Sopron is őriz két, mintegy tíz hektós hordófeneket 1901-es és 1914-es évszámmal. Ezek a soproni Stöckert Károly fafaragó alkotásai, mezőgazdasági kiállításra készültek. A hordófenekek mellett a kádárok kéziszerszámaikat is faragással, évszámokkal díszítették.

A behívótáblák az egyes céhek hivatalos jegyei voltak. (Nagybákay 1995) Rendszerint a legifjabb mester kötelessége volt a gyűlésbe hívottak értesítése, küldetését a tábla igazolta a mesterek előtt. Néhány fából faragott példány is megmaradt. A soproni asztalosoké egy kis intarziás könyv, melynek táblái szétnyithatók, belül a mélyedésbe ragasztották a megjelenni köteles mesterek papírra írt névjegyzékét. A legszebb példány a fertőszentmiklósi szabók faragott pajzs alakú táblája az 1645-ös esztendőből. Az előlapon a szabók szimbóluma, a nyitott olló, hátoldalán az évszám. Az üresen hagyott felület talán a céhmester monogramjának a helye lenne, amit azonban soha meg nem faragtak. A táblácska anyaga diófa, a fő motívumok hátterét arányosan elosztott sűrű csillagokkal poncolták tele, ami a középkorig visszavezethető díszítő elem. (3.16.) A csornai szabók barokk tábláját többször átfestették, talán meglepetést tartogat a restaurátorok számára. Az ipartársulat idejéből az 1884-es táblájuk maradt fenn. A győri lakatos-puskaműves céh behívótáblája szintén feltárásra vár. A kisebb vidéki céhek emlékei közül a mihályi takácsok szív alakú fatáblája jellegzetes. Előlapján a mesterség jelképe, a hármas vetélő és az 1846-os évszám, hátlapján pedig egy téglalap alakú mélyedésben rézmetszet a keresztre feszített Krisztussal „Das gröste Leid” felirattal. (9.17.) Hasonlóan egyszerű a nemeskéri csizmadiák nyeles táblája, melynek felirata: „NEMESKÉRI NEMES CZIZMAZIAK TÁPLAJA: 1834”. A nemeskéri csizmadiák a 18. század elejétől a locsmándiak (Lutzmansdorf) vidéki mesterei voltak, de a mesterlétszám jelentős növekedése miatt 1770-ben önállósították magukat, sőt több más környező falu mestereit is szervezetükbe vonták.

74