Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Dominkovits Péter: Győr, Moson és Sopron vármegyék történetéhez (1526-1950)
2.41. Koroncó község (Győr vármegye) pecsétje. Néma 1996 nyomán. lenségeinek, a falusi és városi kultúra egymásra hatásának leírása az etnográfia alig művelt területe. A kapitalizálódás az országos összehasonlításban konzervatívabbnak tartott egyházi uradalmakat is elérte. Kruesz Krizosztom bencés főapát 1865-1885 közötti rendi vezetése egyben új gazdasági megújulást is hozott. Az 1877-ben 17 gazdaságból, és egy elkülönített erdészetből álló szentmártoni uradalom a kapitalizálódó nagybirtok képét mutatta, ekkorra kialakultak a majorok. Az 1880- as évektől pedig a szántóföldi művelési rendszerek korszerűsítésével, gépesítéssel és fajtaváltással érzékelhetővé vált a gazdasági előrehaladás. (Fülöp 1995, 29-35) A dualizmus végének kivándorlási hulláma A dualizmus második szakaszának gazdasági-társadalmi átalakulásai, az ipari centrumok kialakulása, a tőkés agrárgazdaságok, a paraszti társadalom korábban nem érzékelt differenciálódásához vezettek. E folyamatok sokszor a hagyományos értékrend, a paraszti közösségek megrendülését okozták. A szegénységből, elmaradottságból való kiút egyik alternatívája lehetett a városba költözés. A századforduló egy viszonylag rövid időszakában az elvándorlás, új otthon keresése, esetleg távoli helyen történő (amerikai) vagyongyűjtés és ennek révén a visszatelepedéssel új egzisztencia építése is, egyre erősebbé vált. Egymástól eltérő jelenségekre utal a három történeti vármegye 1903-1912 közötti kivándorlási átlaga. A népszaporulathoz viszonyított kivándorlás aránya Moson megyében 20%, Sopron megyében 20-40%, Győr vármegye esetében 40-60% közötti mozgott! (MSK 67., 58-59) Az egyes járási adatsorok között jelentős eltérések tapasztalhatók, ami mögött egyértelműen egyes kistájak eltérő gazdasági sajátosságai, eltartóképessége, illetve a lakosság más-más reakciója húzódik meg. Különösen jelentős volt a sokoróaljai járás (Felpéc, Gyarmat, Koroncó, Sokorópátka), illetve a tó-sziget-csilizközi járás egyes településeinek (Kóny, Rábapato-na) lélekszámhoz viszonyított kivándorlási aránya. A Pusztai járást mérsékeltebben érintett közigazgatási egységként tartották számon. A gyorsan iparosodó Sopron vármegyét az Amerikába vándorlás kevésbé jellemezte és az Ausztriával kapcsolatos kölcsönös vándormozgalom mutatóját is passzívnak tartották. Rámutattak arra is, hogy az országosan frekventált Amerikába vándorlás leginkább a kapuvári (Kapuvár, Fertőszentmiklós, Himód) és csornai (Rábapordány, Szany, Szil, Vág) járások településeinek lakosságát érintette. (MSK 1918, 58-59) (2.42.) 54
