Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Perger Gyula: A vallásos élet és a népszokások tárgyai

század óta nagyszámban ránk maradt végrendeletek. (Horváth 1994/a) A testálok sok esetben rendelkeztek temetésük helyéről, módjáról, halottas ruhájukról síremlékükről is. A korai testamentumok többségéből csak a temetésre szánt költségekről, vagy vagyontárgyakról értesülünk. Varasdi Horvát Mátyás 1649. januárjában Káptalan-Nyúlon kelt végrendeletének elszámolása szerint: „ Bort uettem flo. 1. den. 70., Koporso deszkát den. 70., Golczott den.

75.. 5zunegeth den. 35., Koporso szeget den. 12., Egy Lepedőt tettem alaiai flo. /., Egy icze vaiat den 30., Ólaira den. 7., Borser den.

12., Plebanusnak den. 357’ (Horváth 1996 a) Néhány esetben a végrendelkezők megemlékeztek arról is, hogy milyen ruházatban temessék el őket. Némethy Pál özvegye kiköti, hogy az újabbik szoknyáját temessék el rajta. Szabó Jánosné ezt írja: ,Jkz minemű ruházatott Eőzve kötöttem halalomra: azokban takarjanak el engemet.” 1761-ben egy női testáló inventáriumának készítője írja, hogy „Halálra el kiszitett Ruhája egy csomóban vagyon, egy szürke, és egy kik szoknya, az kik szoknyáját Parancsolta rajta temettni.” A halotti lábbelikről csupán két adatot ismerünk. „Vagion négy ingem és labra ualom, egykpart raitam temessek...” - írja az 1645-ben testáló újvárosi csizmadia legény. A másik forrás szerint az 1753-ban végrendelkezett Fekete Marinka asszonyt papucsban temették el. (Horváth 1994 b)

12.41 Háznál felravatalozott halott búcsúztatása. Nyalka, 1930-körül.

Éles István felvétele.

511