Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Csupor István: Fazekasság
cifra rátétek találhatók rajta. A felső harmadába helyezte a koronás magyar címert, kétoldalt angyalokkal. A középső sávban bekarcolt feliratot helyezett el a mester: „Johann Graf von Stoob im Jahr 1891 js [?] 193”. (11.16-17.) A bemutatott korsó egyébként a csávái fazekasok kivételes formaérzékéről és bravúros technikai tudásáról árulkodik. Ezen a tárgyon a fazekas - a magyar címer használata ellenére - németül írta a nevét, ugyanakkor a Reinhardt Bünker által gyűjtött, Sopronban őrzött tárgyak némelyikén „Graf János” vagy „G. J. Csáva” monogram szerepel. (11.18.) Minden cserépedény az égetéssel nyeri el végső formáját. A csávaiak az égetéshez hosszú kemencét használtak, amelynek felső részét edényboltozattal építették meg, azaz egymásba illesztett fazékféleségekkel ívelték át a két fal közötti teret. Ez a régies kemenceépítési technika a Kárpát-medencében, Csáván kívül, nem sok helyen maradt meg a 20. századig. A hosszú kemencének nem volt rostélya, hanem csak két tüzelőárka, amely fölött egymáshoz támasztott edényekkel alakították ki a tűzjáratot. Hogy ez a kezdetlegesnek látszó kemence milyen égetést tett lehetővé, erre a papírvékony falú, kiválóan égetett, jó csengésű csávái korsók adnak igazán választ. (Bünker 1903, 330-334) (11.1., 11.19.) Оба**V 11.18. A csávái Johann Graf (Gráf János) fazekas - mester szignója. SM.55.909.22 alapján. A Kisalföldön a csávaiak mellett sok más korsós is dolgozott. A csávaiak régies típusú korsóival szemben azonban a többiek a korsók szájába mindig szűrőt helyeztek, a fülön csecs, az edény hasában csörgő' volt. Leginkább a közvetlen környezetüket látták el cserépedényekkel, nagyobb piaca csupán Dörnek volt. A Kisalföldre főzőedényeket részben az osztrák gyáripar, részben a nyugat-dunántúliak és Csákvár, tálat pedig főleg Tata szállított. A korsók nagyobb része azonban helyben készült. A Sopron megyei Dörben még a közelmúltban is dolgozott olyan fazekas - ifj. Völcsey Lajos - aki kályhákat is égetett. (Sabján 1987,137-154) Dör korábban különösen a fekete edényeiről volt híres. Oklevelekből már a 17-18. századtól ismert fazekas központnak számított. Készültek itt főzőedények és mázas edények is, de termékeik nagy részét a mázatlan (feketére égetett és kisebb mértékben vörös) edények tették ki. 11.19. A csávái fazekasok edényboltozatos égetőkemencéjének rajza. Bünker, J. R. 1903 nyomán. 471
