Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Csupor István: Fazekasság

11.20. Fazekaskorong és alkatrészei, Dör.

Sergő 1972 nyomán.

11.21. Feketére égetett abrincsos korsó, Dör. CSM.62.33.2

11.22. Feketére égetett abrincsos korsó, Dör. CSM.62.33.2

11.23. Kavicsolt mintázatú fekete korsó, Dör. XJM.N.68.1.8

Ugyanazok a formák gyakorta előfordultak mindkét színben. Sergő Erzsébet szerint készítettek samottal kevert agyagból tűzálló edényeket is, melyeket nyílt lángra is tehettek, fél-tűzálló edényeket döri agyagból (ezeket zárt tűzhelyen használhatták) és nem tűzálló edényeket (főleg tároló és tálaló edényeket). A döri fazekasok nem iszapoltak, általában a határból kitermelt agyagot használták. Amikor a szükséges mennyiségű agyagot kiásták a „veremszeri” vermektől vagy a házuk közeléből, a Paptagról, talicskában vitték haza. Egy kemence edényhez általában három talicskányi agyagra volt szükség, amely mennyiség csak akkor csökkenhetett, ha mázas edényt égettek. Az agyag-előkészítés fárasztó munkája után a fazekas legfeljebb csak kipróbálta a feldolgozott nyersanyagot, aznap már nem kezdett nagyobb munkába, egyrészt, mert időközben beesteledett, másrészt, mert a földelőkészítés igen komoly fizikai erőt kívánt. (Sergő 1972, 206-210)

A döri fazekasok mindig bőrrel korongoltak, amit a két kezük ujjai közé szorítva használtak. Ezzel végezték a középre szorítást, a rög kilyukasztását és az oldalfal felhúzását is. Az edénykészítés alapvető eszköze, a korong itt különbözött a Csáváról megismert típustól, Dörött ugyanis a korong tengelye a fazekas két térde között helyezkedett el. A tenget fogta össze a kurungtányéri és a kurungtalpat, azaz a felső korongfejet és a lendítőkereket, és a tengely alsó vége a földbe ásott perselben végződött. Az egész szerkezetet a kurungláb tartotta. A fazekas a pádon ült és így dolgozott a vele szemben lévő korongon. (11.20.)

472