Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Szalontay Judit: A csornai viselet

kon arany farkasfoggal, aranycsipkével, vagy cérnacsipkével díszí­tették. Ugyanazt a kötényt különböző ruhákhoz is felkötötték. Ün­nepi alkalmakra a legkedveltebb lángszínű (piros-kék, piros-zöld) színjátszó selyemkötényt viselték. A lányok és a fiatalasszonyok derekukra széles, virágos selyem­­szalagot kötöttek, mely elöl eltakarta a puruc alját. Hátul csatra kö­tötték. A legmódosabb asszonyok derékszalagja 8-10 centiméter széles is lehetett. Mindkét végét aranyrojt, vagy aranycsipke díszí­tette, lelógott a szoknya aljáig. Molnár Józsefné így emlékezett: „ Édesanyám az első világháború előtt már rendszeresen eljárt Po­zsonyba vásárolni, ott vették a selyemszalagokat is. ” Ilyen széles, rózsás selyemszalagot ajándékoztak a fiatal legényeknek regruták­nak is, mely kalapjukat díszítette. (10.70-71.) Lábukra kézi horgolással készült fehér, vagy a ruha színéhez illő színes horgolt harisnyát húztak. Ennek mintázata bökős, szi­­vamagos, vízfolyásos, vagy fenyőágas lehetett. (10.72.) A horgolt harisnyák kötésmintáit Farkas Mihályné született Varga Ágnes (1834-1922) csornai varróasszony hagyatékából fennmaradt min­tacsík őrzi. A harisnyához fekete fűzős, vagy pántos spanglis ci­pőt hordtak. A lányok az 1870-es években simán hátrafésülve, három ágba befonva, nagy csokorra kötött szalagdísszel hosszan a hátukra ló­gatták hajukat. Fejdíszük nem volt, misére is hajadonfővel jártak. A menyecskéknek még a fésülködése is cifra volt. Hajukat fejtetőn két választékkal három mezőre osztották. Az első két hajat homlok­nál és oldalt kiszedték, a hátsót kontyfára tekerték. (U. Kerékgyártó 1937, 63) Az asszonyok tekercsbe font hajukra főkötőt, kobakot tet­tek, ami „...azér köllött, hogy szélesebbre tegye a fejet. A halottra is rá köllött adni a kobakot, meg a fehér kendőt” Egy, a Rábaközről szóló 1840 körüli tudósítás szerint: „A főkö­tőt a fejük tetején tekercsbe font hajukra teszik, s piros vagy fekete selyemkendővel átkötik.” (Kresz 1956, 74) A 19. században a ke­ménypapírból készült főkötőt hozzáértő asszonyok készítették. A főkötő formája és díszítése Csornán, Kapuváron és Szanyban elté­rést mutat. Ezt bizonyítják a megye múzeumaiban őrzött tárgyak. A csornai menyecskék ruhatárához legalább négyféle kobak tarto­zott. (10.23-24.) A hétköznapi egyszerű, díszítetlen volt, ezt akkor tették a fejükre, amikor a mezőre mentek dolgozni. „Ha fölhős idő vöt, mondták az öregek, jaj, a kobakot kivigyük, mert ha kobak van a fejünkön, nem üt bele a villám. ” Az ünnepi darabok között meg­különböztették a templomba járó és a lakodalmi kobakot. A temp­lomba járó zöld vagy fekete bársonybevonattal készült, melyet arany pillangók, duplafejű aranycsipkék díszítették. Erre fehér tüll-10.72. Kötött, fehér pamut „ bökősharisnya ”. Csorna, 20. sz. eleje. CSM.81.1.14.1 443

Next

/
Oldalképek
Tartalom