Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Szalontay Judit: A csornai viselet
10.73. Kobak, „bodros főkötő’’. Csorna, 19. sz. vége. Bertalan Viola rajza. CSM.87.1.40 alapján. kendőt kötöttek, s így a ragyogós kobak átlátszott. A fejkötős menyecske, ha több gyereke volt, 25 éves korában letette a kobakot, de legtovább 45 éves koráig viselhette. A lakodalmi kobak egész felületét, a tetőrészt és a két oldalát is díszítették. A pántlikás és a bodros kobakot király színű kendővel kötötték körül, melyet a fejtetőn lapos, hosszúfülű bogra kötöttek meg. A pántlikás kobak esetében a fejtetőn megkötött bog mögött, a kobak kiszélesedő részére erősített bokorpántlika lebegett. Ennek a legalsó szalagja piros, a második zöld, a harmadik kék lehetett, és erre került a negyedik, a sárga színű fiapántlika. A színes selyemszalagok végét négyféle aranycsipke ékesítette. A selyemmel bevont bodros kobakot belül vászonnal bélelték. A selyemkobak teljes felületét pillangók, ezüstszínű sodratok és húzott, rakott csipkeszalag díszítette a tetőrész mindkét oldalán, mely hátul a tarkórészen összefutva bodros csipkerészt alkotott. (10.73.) Lakodalomba menet a pántlikás és a bodros kobakra nem kötöttek felső kendőt, csak piros-fehérkockás, tenyérnyire hajtogatott szorítókendővel kötötték körbe, hogy a kobak dísze látszódjék. (10.70., 10.74.) A kobak díszítéséről állapították meg, hogy ki tartozik a menyasszony, s ki a vőlegény vendégei közé. A pántlikás, szalagos főkötőket hátul három-négy színes (rózsaszín, halványzöld, kék, és sárga) bokorpántlika díszíthette, melynek végét négyféle aranycsipke ékesítette. Ilyet viseltek a vőlegény rokonai. A bodros főkötőt aranysík és pillangók díszítették oldalt, a tetején két sorban ráncolt, fehér csipkeszalag tette hangsúlyossá, melyet a menyasszony rokonsága hordott. Általában piros, kék, zöld, lila színű taftselyem bevonattal készültek. Erre Túri Györgyné így emlékezett: „A kobakot a tizennégyes háborúkor rakta le mindenki, a kendőről is a rojtot, akkor olyan gyász lett. ” A fejdíszítés igen fontos szerepet foglalt el a női ruházkodásban, ezért itt találhatjuk a legtöbb életkorjelző jellegzetességet. A rábaközi menyecskék között egykor valóságos kendőkultusz élt. A rábaközi viseletek közül a csornai asszonyok kendőkészlete a legválasztékosabb. Bizonyítja ezt a Varga-Tóth család viseleti hagyatéka is, melynek harmadát a fej- és vállkendők alkotják. A múzeum teljes kendőgyűjteményből a menyecskekendők aránya 42 %. (Szalontay 1996, 143) A kézzel varrott csornai menyecskekendők három típusát különböztetjük meg: a metéléses, a fehérítímz.éses és az aranyfonalas fejkendőt. Mivel az asszonyokat az 1950-es évekig a legszebb fehér menyecskekendőjükkel temették el, részben ezzel magyarázható a metéléses fejkendők nagy részének eltűnése. Sokat közülük elajándékoztak, de ruha, blúz díszítésére való másodlagos felhasználásuk 444
