Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Szalontay Judit: A csornai viselet

10.68. Kék, piros virágos leány puruc, arany csipkével.

Csorna, 19. sz. vége. CSM.77.9.1

szépségét hangsúlyozó görbe szabásvonallal, négy darabból készült. Hátarészébe öt halcsontot varrtak. Az aranysík hátul a görbe szabásvonal mentén s a puruc alján körbe haladt. (10.68.)

A szoknya két keskenyebb és két szélesebb szélből állt. A selyemszoknya alját arany csiga, farkasfog szegélyezte, s ettől arasznyi magasságban egy-, vagy kétkaréjos aranycsipke ékesítette. (10.69.) Alját az említett magasságban vékony anyaggal visszaszegték, hogy szebben álljon. A díszítésre használt többsorosan felvarrt aranycsipkék szélessége három, hat centiméter is lehetett. A szoknyát deréknál apró rakásba szedték. Elöl a kötény alatti részt szinte simán hagyták, s kétujjnyi széles övrészbe foglalták. Elején két gombbal záródó nyílást hagytak. A hosszú, mindig bokáig érő szoknyák két és fél, három és fél méter selyemből készültek.

A lányok, ha díszbe öltöztek, a mesterien zsinórozott puruchoz bokrosinget, bokáig érő szoknyát, s a ruha színétől elütő taftselyem kötényt hordtak. A puruc fölé vállkendőt nem terítettek, hanem nyakukra többsoros gyöngysort kötöttek. Ezért a lánykori purucok zsinórozása a legdíszesebb. A menyecskék ünnepi alkalmakkor a purucra piros, aranypöcsétes selyem vállkendőt terítettek. Varga Pálné, Farkas Rozália emlékezése szerint a csornai templomi viseletét a századfordulón öltötték magukra az asszonyok: „Legalul ujjas inget viseltek, amely elöl gombos, körülbelül térdig ért. Arra jött egy fehér parget, slingelt aljú szoknya. Hegyé egy rövidebb varrottallu fodros, nyersbe keményítve, és azután egy ollan hosszú, mint a

440