Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Szalontay Judit: A csornai viselet

selem, ez márfodratlan és puhább, főttbe keményítve ... hogy ne verje ki a se íme t. Felül fodrosinget vettek rá, arany zsinóros, halcsontos selyempurucot, ami ugyanolyan selyemből vót mint a szoknya. ”

A Varga-Tóth család viseleti hagyatékában az ünnepi fehér bokrosing díszítésének három változatával is találkozunk. Az ünnepi ing egyenes szabásvonalú, vállfoltos, pálhás, húzott bő ujjal készült. Elején teljesen nyitott, négy kis porcelángombbal záródik. A gomboláspánt mindkét oldalán négy hosszanti, fél centi mély szegővarrással díszített. Az ing nyakrésze hátul húzott. A nyak kivágását fehér, gyári csipkéből ráncolt fodor díszíti. Az ilyen ingek díszítésének további változatai a bő, könyékig érő ujjvégeken figyelhetők meg. A legegyszerűbb a nyolc centi széles húzott tüllcsipke. (10.66., 10.70.)

Az ünnepi viselethez a 19. század közepe óta hozzátartozott a kötény. Az ünnepélyességét hangsúlyozó, a viseletét kiegészítő, díszítő és ruhavédő szerepe volt. Anyaga taftselyem, szaténselyem, lüszter, és kékfestő lehetett. Egy szél anyagból, fönt és lent szegve, a deréknál cikk-cakk ráncolással készült. A múzeum viseleti gyűj-441

10.69. Taftselyem szoknya, zöld arany szálas „síkkal”. Csorna, 19. sz. vége. CSM.77.24.1