Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Szalontay Judit: A csornai viselet
gyatékot a Király-család az alsószeri gazdaház tisztaszobájában, egy 1863-as komáromi ládában őrizte. A különböző anyagból készült öltözeteket dohány közt, újságpapírral elkülönítve védték meg a pusztulástól. (Szalontay 1998 b) A gyűjtött anyag alapján, és az 1870-1880-as években született asszonyok elmondása szerint Csornán legkedveltebb volt a selyemviselet, melynek anyagát többnyire Bécsben vagy helyben vásárolták. „Síkot, aranycsipkét Becsbe vettük a fiatalkori ruháimra. A selyemrevalót is Becsbe vette a keresztanyám, aki magtalan vót. ” Több adatközlő szívesen emlékezett vissza a bécsi utazások, s az ott töltött napok emlékére. „ Egy ünnepi öltözethez hét méter selyem kellett, meg az aranysík, a rávaló. Ez kisebb tinó árába került. ” (10.65.) A csornai asszonyok hagyományos vászonöltözetéből hat darab hosszúing maradt fenn Király Istvánná hagyatékában. Anyaguk házivászon, ujjuk, pálhájuk, pamutos vászonból vagy gyolcsból készült. Az egyenes szabásvonalú ingek ujja könyékig érő, bevarrott. Az alját kétoldalt háromszögletű toldás bővíti. Mellig nyitott, a gomboláspánt szélén és annak mindkét oldalán gunárfogas szálhúzás, három, vagy öt hosszanti szegőzés díszíti. Három apró porcelángombbal záródik. A gomboláspánt végén a záródásnál Varga Rozália piros keresztöltéses monogramja látható. Kerek nyakkivágását keskeny gyolcspánt szegélyezi. Az ing elején, a gomboláspánt két oldalán hegyescakkos rátét, az ujja végét piros cakkos slingelés díszíti. A nyak körül elöl és hátul húzás, tűránc, vagy apró ráncolás található. Még 1900 körül, a bokrosing alatt is viselték. A vászon hosszúingek mellrészén az alapanyagból kialakított, vagy rátett díszek találhatók: szegőzés, fogazás, ráncolás. (10.66.) A nők a selyemszoknya alá fehér gyolcsból vagy sifonból készült varrottallu alsószoknyát viseltek. Egy-egy ilyen darab elkészítéséhez öt méter anyag kellett. A szoknyákat derékban fél, vagy egy centi széles rakásokba szedték, s keskeny övrészbe foglalták. Elején kötővel záródó nyílást hagytak. Az alsószoknyák különböző hosszúságúak lehettek. A legalsó volt a legrövidebb, melyet varrottallu fodor díszített. Erre egy arasszal hosszabb fodros alsószoknyát vettek. Mindkét alsószoknya alját gömbölyű, vagy hegyescakkos, borsólyukas fehérhímzéssel díszítették. (10.67.) Ezek fölé az előzőeket takaró, fodor nélküli, keményített gyolcs alsószoknya került, melynek hossza megegyezett a felső szoknyáéval. A 19. század végén és a századfordulón a legdíszesebb a lányok és a menyecskék selyemöltözete volt. A puruc és az azonos színű, dúsan virágos brokátselyemből készült szoknya díszítésére arany vagy ezüst síkot használtak. (10.36.) A puruc az ünnepi viselet legfontosabb, gyári alapanyagból készült tartozéka volt. A női test 10.66. a. ) Női vászon ing elején rátétes díszítéssel, monogrammal. CSM.87.1.69 alapján. b. ) Kézzel varrott bokrosing. CSM.87.1.71 alapján. 10.67. Alsószoknyák borsólyukas fehér hímzése. CSM.81.2.9; 98.7.1 alapján 439
