Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Dominkovits Péter: Győr, Moson és Sopron vármegyék történetéhez (1526-1950)
Veszprém 1804-ben követett. (Égető 1985) Győr vármegye szabályrendelet-alkotása teljességgel beillik e folyamatba, hisz az 1757. évi, Nagybaráti hegybéli közösségre hozott rendtartást kívánatos megyei statútumként is rögzítették. (Néma 1994) A szőlőhegyi rendtartások mellett a 19. század első felében a dunántúli törvényhatóságok általános községi rendszabásokat alkottak. A forrásfeltárás jelen szintjén Veszprém 1798., 1814., 1846., Vas - fölöttébb szűkszavú - 1818. évi rendtartásai mellett ismert Sopron vármegyéé is, amelyről tudjuk, hogy 1824-1825 között indult az elkészítése, majd 1826-1832 során történt elfogadtatása. A vármegye az 1832. januári közgyűlésén hirdette ki. (Soós 1940, 86- 87; Hudi 1999, 104-131) A 18-19. századi vármegyei szabályozás előző időszakkal szembeni jellegzetessége az, hogy a vármegye teljes közigazgatási területén egységesítésre törekedett, így ezek a nagy uradalmakban is kötelező érvényűekké váltak. Az uradalmak társadalom és gazdaságszervező funkciói A 16-17. századi vármegyei szabályrendelet-alkotásnál már említettük, hogy a sokszor a térség nagybirtokosaihoz több-kevesebb szolgálati viszonnyal kötődő vármegyei tisztikar rendszabásai a pallosjogú uradalmak belső életébe csak elvétve avatkoztak bele. A gazdasági élet rendjét - a szolgáltatásokkal együtt -, az urbáriumok rögzítették. A 16. század derekától megjelentek az udvarbírókhoz, „provisorokhoz” írott középtávú szabályozásokat tartalmazó rendtartások, utasítások is. Az ispánokkal folytatott napi levelezés már az aktuális gazdálkodási problémák - olykor szokásformáló - kezelésére is rámutat. a.) Rendtartások A három megye legnagyobb 17. századi uradalma az óvári volt. A hozzá tartozó falvak 1635. évi rendtartása szinte teljességre törekvőén próbálta szabályozni a hétköznapi életet. Előírta az utcaképet, az utcák árkolással való szűkítésének tilalmát, az építkezést, a határok védelmét, a határkövek, határfák állítását, a viselkedési normákat is. (Thury 1905) A jó erkölcs megőrzésére szorítkozik az 1722 tavaszán Franz Xaver Häslingen, a győri jezsuita kollégium rektora által Pataháza kuriális helység számára, a zabolátlanságok, istentelenségek, számtalan rosszaságok orvoslása céljából kiadott passzusa. A négypontos rendtartás a szitkozódás, káromkodás megfékezése mellett súlyos bírsággal büntette a bíróval szembeni engedetlenséget. Az erkölcsjavító rendelkezést a vármegye hivatalos tá-2.25. Pellengér. Fertőrákos, 17. sz. 39 T i
