Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Balogh Jánosné Hováth Terézia: Az öltözködés és a viselet, mint népművészet

még a szorító fölé. ... Ezt nem volt szokás megkötni, hanem az áll alatt nagy tűvel egyszerűen összefogták, a két sarka pedig szabadon a csípő fölé lógott. ” (Molnár 1987, 37) (10.33.)

A négyzet alakú kendőket a 19. században szokás volt előbb az áll alatt keresztezni, majd hátul megkötni a nyakon a kendősarkokat. (10.1., 10.8., 10.21., 10.26., 10.25.) Átlagosabb módon, elöl megcsomózott felső kendőket láthatunk az ásványi nők egy csoportját ábrázoló képen. (10.34.) Első pillantásra, avatatlan szemnek keveset mondanak a képek, de a népviseletes falvak lakói tudtak olvasni a kendőkötésből, meglátták az egy-egy községhez tartozás kifejezését. (10.35.) A 20. század eleji Répce menti megoldásokra így emlékezett egy asszony: „Itt Csepregben mindig olyan szépen kötötték a kendőt, erre olyan kényesek voltak, hogy csak két kis hajtás legyen, elöl papirt is tettek bele, hogy szép gömbölyűén álljon, nehogy lelapuljon, mert az nem jó. ” (10.19.) A környező falvakban, így Zsidányban is „nagy sarokra kötötték, nem ilen formásán, pedánsan”. A Rábaközben az áll alatt kötött kendőn 1940-ben is „...látható a nénikék illetőségi bizonyítványa. Ha ez a fekete kendő ugyanis a homlok fölött csúcsosan áll, akkor kapuvári asszony a viselője. De, ha a homlok fölött a kendő ívben hajlik le, akkor már messziről megállapítható, hogy egy vitnyédi nénike közelít. ” (Hajós 1941 a, 178-179)

406

10.34. Lányok és asszonyok csoportja. Ásvány, 1904.

NM.F.5576