Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Dominkovits Péter: Győr, Moson és Sopron vármegyék történetéhez (1526-1950)
2.22. Lébény falu (Moson vármegye) pecsétje. Néma 1996 nyomán. 2.23. Szentmiklós falu (Moson vármegye) pecsétje Néma 1996 nyomán. gyök földesuraiktól, Zichy Imrétől és Miklóstól évi 430, illetve 215 forintos bérletben maguknak kérték az egyik kisebb, de a legnagyobb hasznot hozó királyi haszonvétel bérletét.5 A megerősödött paraszti árutermelés jelentőségét jelzi Zichy Ferenc győri püspöknek a mecsériekkel 1759 júniusában kötött szerződése, amelyben a juhászatot adta a paraszti közösségnek bérletbe. A község a 431 forintos évi bérlet ellenében vállalta a birkásház javítását is, míg a földesűr a hansági szénából évi 40, szalmából 60 szekémyit adminisztráltatott e munkához.6 A paraszti közösség készpénzes juhászat-árendálásának jövedelmezőségét jól illusztrálja az, hogy Sibrik Antal uradalmi direktor 1776-1779 között a szentmiklósiakkal kötött szerződést, 1.200 forintos évi bérletre. Ehhez a domínium évi 180 szekér szalmát, 120 szekér szénát biztosított, a többit már piaci áron kellett megvenniük. A 850 fejős juh és 350 bárány mellett, a közösség 500 birkát tarthatott saját hasznára.7 Egyszerre jelzi az uradalmi gazdaság bővülő profilját, az extenzív gazdálkodásból a belterjes, istállóztató állattartás, a tejgazdaság felé tartó lépéseit, illetve a földesúr növekvő készpénzszükségletét a szentmiklósi „svájcerej” 1777. évi szerződése, amely a tehenek után járó vaj és túró pénzbeli megváltását is szabályozta.8 A tata-gesztesi Esterházy uradalom - mely a világi nagybirtokok közül az egyik legjelentősebb volt - törzsterületétől kissé leszakadva feküdtek a domínium Győr vármegyei települései. Az 1727- ben a birtokot megvásárló Esterházy József országbíró fekvő javait gazdatisztje, Balogh Ferenc vezérletével korszerűsítette. Az 1738. évi birtokösszeírás szerint a domíniumhoz tartozó Tápszentmiklós, Táp, Mezőőrs, Gönyü, 71 ]/2 jobbágytelke az uradalom jobbágytelki állományának 24%-át jelentette. Az összeírás évében a gesztesi uradalomban átlagosan 28 forint 143/s dénár tiszta jövedelmet - közel 6 forinttal többet, mind a tatai uradalom településein - lehetett várni. Az érintett megyei települések jövedelmezősége között óriási eltérések figyelhetők meg. A Duna parti Gönyü az uradalom telkenkénti második legjövedelmezőbb települése minősítést kapta (46 forint), Táp a birtokszervezeti egység átlagával volt egyező (28 forint). Mezőőrs a maga 20 forintjával, illetve Tápszentmiklós 18 forintjával viszont jelentősen az átlag alatt maradt. (Fülöp 1999, 328-330) A 18. század utolsó harmadában a három vármegye legtekintélyesebb középbirtokosainak egyike - az egykori Héderváry javak örököse - a Viczay család volt. Az 1774. évi birtokösszeírás szerint közvetlenül a hédervári uradalomhoz tartozott Kisbodak, Lipót, Ásvány, Szentpáli, Dunaszeg, Ladamér, Zámoly és Medve. Darnón és Zsebben uradalmi birtokokat bérlő jobbágyokkal, illetve több zsidó 36
