Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Dominkovits Péter: Győr, Moson és Sopron vármegyék történetéhez (1526-1950)
I 1 árendással találkozhatunk. Az utóbbi esethez hasonló figyelhető meg a Sopron megyei birtokközpontban, Lózs mezővárosban is. Ott ekkor hét jobbágy puszta zsellérföldeket bérelt, huszonhét zsellér hasonlóképpen irtásföldeket használt, és ugyanezt a lehetőséget használta ki kilenc, másutt lakó jobbágy is.9 Az olvasóban joggal merülhet fel a kérdés, vajon mennyit érhetett egy mágnás uradalma, a földterület, az ott található épületállománnyal együtt. A térség világi nagybirtokosainak egyik szerény képviselője volt gróf Zichy Ferraris Emánuel (Manó), akinek Moson megyei javait 1848 májusa és augusztusa között becsülték fel. Az oroszvári uradalom épületeit, a várat, az uradalmi épületeket (tiszttartói lak, mosóház, lakatos ház, birkás major, vendégfogadó, magtár), a „Fekete sashoz” címzett vendégfogadóval együtt, továbbá az ürgédi majorsági épületekkel, gaitzi vadásziakkal, csúnyi kastéllyal, uradalmi épületekkel (vadászlak, kocsma, magtár, juhászlak, istállók, üvegház, konyhai épületek, tisztilak, kocsiszín, pajta, továbbá a településen működő szeszgyár épülete), 348.688 pengőforint 57 krajcárra becsülték. A mecséri uradalmát, amely Mecsér községet, Sarolta majort és Liczkó pusztát foglalta magába, 39.350 pengőforint 29 krajcárra taksálták. Az uradalom éves bevételeinek jellegzetessége a nagyszámú bérlet volt. 1846-1851 között 19 vállalkozási forma működött haszonbérleti szerződés alapján, évi 4.791 pengőforintos jövedelmet eredményezve. A legnagyobb bérleti bevételt az oroszvári vendégfogadók jelentették - 39%-a e jövedelmeknek innen folyt be. A térségben meghatározó halászati jogok bérbeadása mind az oroszvári és csúnyi Duna-szakaszon (60 pengőforint), mind pedig a Lajtán (6 pengőforint), jóval szerényebb éves készpénzbevételt hozott, ю 2.24. Lózs mezőváros (Sopron vármegye) pecsétje Néma 1996 nyomán. A köz- és adóigazgatás, a jogviszonyok szabályozásai A vizsgált időszakra vonatkoztatva közismert a jogszokások jelentősége, amelyek nem csak a bíráskodás területét differenciálták, hanem a gazdasági élet legkülönbözőbb terrénumait is átszőtték. Etnográfiai jelenségek gyökereit lehet olykor a különböző szabályozásokban megtalálni. A következőkben a két eltérő fórum, a vármegye mint középszintű törvényhatóság, valamint a korlátozott mértékben köz- és adóigazgatási feladatokat is ellátó uradalom szokásrendet meghatározó és szabályozó szerepét érzékeltetjük. 37
