Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Szalontay Judit: Hímzés

tívumai öltés- és formaazonosságot mutatnak, ezért nem zárható ki, hogy ugyanaz a varróasszony készítette őket a 19. század második felében. Feltételezésünket megerősíti a Néprajzi Múzeumban őrzött, Nemeskérről származó példány. Ez a fekete gyapjúval kivarrt lepedőszél is ebbe a hímzéscsoportba illeszkedik. Itt cserépbe elhelyezett szegfűs virágcsokor látható, melynek lehajló középső ágán ugyanaz a pávapár foglalja el a fő helyet, melyeket a korábbi példányokról már ismerünk. Ez a lepedőszél a csokorba illesztett - kisebb-nagyobb - páros madárkompozíció remek példája. Az „MB” monogrammal jelölt lepedő készítésének idejét a kutatók a 18. századra tették, de a fenti kismartoni évszám, a virág- és állatalakok azonossága alapján feltételezhetjük a varrottas későbbi, azaz 19. századi születését. (N. Fülöp 1992, 60. kép)

A madarak a rábaközi lepedővégeken általában előre és befelé, a kompozíció tengelye felé néznek, de ismerünk egymásnak hátat fordító és kifelé néző madaras változatot is. A tulipántöves, gránátalmás háromágú virágcsokor mellett visszanéző madaras, piros pamuthímzéssel készült minta ötször ismétlődik. Itt madár a csőrében virágos ágat tart. A hangsúlyos foltban megjelenő főmotívum alatt tulipános csíkminta helyezkedik el. (9.69.) A korai példányokon néha előfordul, hogy a madarat közvetlenül a virágtő közepére ültetik, s ezzel a szimmetrikus kompozíció tengelye aszimmetrikussá válik. A rábaközi szabadrajzú lepedőszéleken általában kétfajta virágtöves díszítmény váltja egymást. Ezeken kétféle madárpár szerepelhet, melyek ritmikusan kiegészítik egymást. Néhol a fő motí-9.70. Lepedőszél szabadrajú pamuthimzéssel. Sopron megye 19. sz■ eleje.

SM. 55.12.1

348