Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Szalontay Judit: Hímzés

9.49. Párnavég tulipános, szegfűs virágtövekkel piros szabadrajzú hímzéssel. Sopron megye, 19. sz. közepe.

В LM.27547

egymás mellett sorakozó virágbokrok közötti felületetet egyszerűbb virágkompozíciók — gyakran a főmotívum egy részlete — töltik ki. Alapanyaguk kender, vagy lenvászon. A hímzőfonal festett színes gyapjú, pamut, vagy selyemfonal. Többségüket szabadrajz után varrták lapos, hamislapos és száröltéssel. Ismert a szabadrajzú virágtöves mintáknak szálszámolás után készült párja is piros pamutfonallal kivarrva. (MNL IV., 292)

A lepedőszéleknél későbbi, 19. századi pámavég hímzések többnyire kendervászon alapanyagra készültek, szálszámolás után, szálánvarrott, keresztöltéses technikával. Példányaink egykor a „tisztaszoba” felvetett ágyának ékességei voltak. A „rábaközi hímzés” néven ismert párnavég mintákat először Bátky Zsigmond ismertette a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályán őrzött 17 pámavég bemutatásával. „A kivarrott párnahéjak vidékünkön is csak a jómódú lányos házak készségeihez tartoztak, s készítésükhöz nem értett mindenki. Ünnepi bútordarabok voltak, az első szoba ágyára szoktákfelvetni „cím”-nek (címernek), két sorban hatot vagy nyolcat, lapjával lefektetve cifraságukkal kifelé. Föléjük tették a dunnát. Hétköznapon az almáriumban vagy sublótban állottak. Halottaságyat is belőlük vetettek, vagy halott alá négyet raktak, de persze sem ezeket, sem a halotti lepedőt nem temették el vele. ” (Bátky 1924, 2)

A közgyűjteményekben megőrzött rábaközi - kapuvári, csornai, szanyi - párnákon a pámavég egyik keskenyebb végét díszítették szélesebb csíkmintával, a pámaszár hosszanti két oldalát hullámindás csíkmintára elhelyezett háromágú virágtövek ékesítették. A hímzett párnavég díszesebb változatai a mennyezetes ágyon felvetve, kívülre kerültek. (6.68., 6.75.) A párnavégek hímzésének

334