Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Szalontay Judit: Hímzés

motívumkincse igen változatos, alapjuk a virágtő, esetleg virágaira szétesve és elmértaniasítva. (9.49.) A minta szerkezetét többnyire az egymás mellé, szakaszosan elhelyezett virágtövek, vagy egyes virágmotívumok alkotják. Fölöttük - kizárólag a Rábaköz vidékén - össze nem fűzött, eltérő jellegű mintasorok is láthatók. Ezek a párnavégek a 19. század harmincas évei óta már nem készültek. (Bátky 1924, 2) A fehér szállal hímzett korai rábaközi minták főként díszlepedő­kön, párnavégeken és abroszokon maradtak fenn. A lepedők válto­zatosan subrikált - szálhúzásos - díszítéséhez vagdalásos és szál­számoláson alapuló laposhímzéssel varrott díszítés társulhatott. Az ilyen technikákkal készült fehérhímzések mintakincse többnyire geometrikus. (9.50-51.) A hímzőfonal lehet az alapanyaggal azonos fénytelen pamut, vagy fényes fehér selyem. Az egyes példányokon ugyanazon öltés­fajták gazdag változataival találkozunk, mint az űri hímzéseken. A rábaközi fehérhímzéseken a száröltéses és a szálhúzásos, vagdalá­sos csíkminták mellett a nagy áttörések is gyakoriak. A nagyobb motívumok - gránátalma, tulipán, szegfű - közepét, leveleit sakk­­táblaszerűen töltötték ki különféle keresztöltésekkel, az áttöréseket csipkeöltésekkel díszítették. Jellemzőek a kettős, erőteljes körvona­lak a szárak és virágok szélén egyaránt. A fő kompozíció a lepedő alsó szélénél, illetve a párna átforduló keskeny végén jelenik meg 20-40 centiméter széles sávban, keskenyebb, szerényebb szálhúzá­sos szegélyminta közé fogva. (9.50., 52.) 9.50. Lepedőszél szálhúzá­sos, vagdalásos, geometri­kus laposhímzéssel kivarrt mintarajza. Csorna, 19. sz. eleje. Erdő Klára rajza. CSM.92.9.1 alapján. 9.51. Halotti lepedőből át­alakított alsószoknya szál­húzásos, vagdalásos fehér laposhímzéssel díszítve. Csorna 19. sz. eleje. CSM. 929.1 335

Next

/
Oldalképek
Tartalom