Mészáros Júlia, N.: 35 éves a Győri Művésztelep. Történeti áttekintés, művek, életrajzi adatok, beszámoló a jubileumi találkozóról - Győri művészettörténet 4. (Győr, 2003)
N. Mészáros Júlia: A Győri Művésztelep működésének és alkotótevékenységének 35 éve
A harmadik korszakban a művésztelep az önállósuló és nagy terveket szövő, dinamikus fejlődést átélő helyi társadalom számára az egyik legfontosabb művészeti rendezvénnyé vált. A sajtó lépésről-lépésre nyomon követte, hogyan alakult át szobrásztelepből képzőművészeti alkotóhellyé és kortárs művészeti fórummá, amely nemcsak a négyhetes nyári alkotómunka idején tevékenykedett. Zárókiállítása, a kapcsolódó kortárs társművészeti rendezvények és az év közben rendezett csoportos, illetve önálló tárlatai révén szinte folyamatossá vált jelenléte a város legfontosabb kiállítóhelyein. A helyi médiákkal való együttműködés eredményeként szinte minden hónapban megjelent a művésztelepről valami írás, segítve továbbfejlődését és törekvéseinek népszerűsítését. „A győri művésztelep sorsáról folyamatosan tájékoztattuk olvasóinkat az elmúlt időszakban. Jómagam az év januárjában, majd a későbbi önkormányzati megbeszéléseken együtt lehettem alkotókkal, a város művészetpártolóival, ahol a legnagyobb hagyományú nemzetközi rangú, városi művészeti rendezvény további segítéséről, a támogatás különféle lehetőségeiről váltottunk szót. Már akkor beszéltünk arról, hogy a finanszírozást felvállaló cégek, új szerveződésű gazdasági társulások bevonása nélkül a győri önkormányzat nehezen birkózik meg a feladattal. Nos, a Győri Nyár idei rendezvényén bemutatkoztak a meghívott művészek és alkotásaik, jelezve azt, hogy szó sem lehet arról, hogy ne találkozzunk velük ezután. ” (122) IV. A következő öt év, azaz a művésztelep negyedik korszaka, 1994 és 1998 között, részben stagnálásként, részben visszafejlődésként értékelhető, miután Ézsiás István művészeti vezető előbb az elmúlt „fénykor” visszahozatalán fáradozott, s a hazai geometrikus művészet harmadik generációjának egy csoportja - a 90-es évekre már aktualitását vesztett Meditáció-csoport - programjának folytatását tűzte ki célul, majd a hazai MADl-mozgalomhoz kapcsolódva próbált tevékenykedni, végül személyes indítékainak engedve, egymástól élesen eltérő színvonalon alkotókat invitált Győrbe. Ismét a régi szervezési módszer és a rossz munkakörülményekhez kényszerűségből igazodó alkotómunka került előtérbe, előbb a művésztelepvezető személyiségével és kapcsolataival, majd a kulturális iroda merev irányításával magyarázható, rosszul megválasztott koncepció és a város elégtelen finanszírozása beteljesítéseként. 1995-ben például a Petőfi Sándor Városi Művelődési Központ igazgatója úgy kapta a megbízást a művésztelep szervezésére és lebonyolítására, hogy a Kulturális Iroda meghatározta a meghívandók körét és csak a kivitelezést várta el intézményétől: -„Tájékoztatásul közöljük a Tisztelt Igazgatónővel, hogy az egységes művésztelepi profil kialakítása érdekében, valamint az anyagi feltételek korlátozottabb adottságainak figyelembevételével az idei évtől kezdődően művésztelepünket grafikus- és festőművészek számára rendezzük meg. A művészek résztvétele nem pályázatok alapján, hanem meghívásos formában történik. A meghívásokat a kapcsolatrendszerein keresztül a 60
