Mészáros Júlia, N.: 35 éves a Győri Művésztelep. Történeti áttekintés, művek, életrajzi adatok, beszámoló a jubileumi találkozóról - Győri művészettörténet 4. (Győr, 2003)

N. Mészáros Júlia: A Győri Művésztelep működésének és alkotótevékenységének 35 éve

re lelkesítő és nyomasztó keveréke elemi erővel hatott munkáikra, magukkal ragadva a magyar művészeket is.

Az egyetemes művészet általános eredményeivel azonos léptékű interaktív és meditativ térmunkák, environment-kisérletek, kis-és nagyméretű szobrok, a friss benyomásokat, a helyi formai motívumokat, környezeti elemeket, illetve természeti adottságokat közvetlenül feldolgozó, a város múltja és jelene között dialektikus összefüggéseket kereső müvek születtek. „Hosszú évek óta először éreztük, hogy nem töltöttünk hiába együtt egy hónapot, és először néztünk szembe nyíltan a művésztelep kezdetektől meglévő fogyatékosságaival. ” - írta az 1991. évi művész-telepről a Szimpózium Újságban megjelent beszámolójában a művészeti vezető. (119)

Az alkotások egy része a korábbiaktól gyökeresen eltérve, eredendően nem múzeumi kiállítótérbe készült, hanem az utcára, térre, természeti és épített környezetbe, valamint a felújításra váró, kihasználatlan Zsinagógába. Néhány példa: Hildegard Bauschlicher a forgalmas Baross utcán eldobott papírokból érzéki konceptuális montázsokat, Ulf Raecke Győr különböző múltbéli városszerkezeteit újraképzelve rekonstruáló, térképszerű krétarajzokat készített, Will Brands megalkotta a székesegyház apszisa elé szánt, vasbetonból kivitelezett, konceptuális indíttatású Szent István trónját. Sabina Hunger színes műanyag, illetve kerámia szobrokat, vasból hegesztett, a barokk és rokokó öntöttvas kerítések motívumaira rímelő objekteket, Matthias Geitel 19. századi csatornafedelek frottázsait felhasználó litográfiákat alkotott. Laurent Reynes Leyerfalépítő elemekből és győri kerámia-töredékekből emelt meditativ emlékművet. Ilona Suonio a Széchenyi tér burkolatának repedéseit töltötte ki színes papírmasszával és a Városház téri fákat övező védőrácsokat fedte be egyenként mívesen kivitelezett, kézzel merített vörös papírral, majd a következő évben, török és magyar katonákat ábrázoló, 18. századi kártyadúcokról, ugyancsak kézzel merített fu-papírra nyomtatott lapokat helyezett el az egykori belváros általa rekonstruált falai és bástyái mentén, megszólítva a járókelőket, reakcióikat figyelve, illetve párbeszédet folytatva velük a város múltjáról (Arrabona- fal projekt). Frits Vanén szigorú geometrikus szobrász a helyi barokk építészet hatása alatt tiszta geometrikus modulrendszere organikus ívekkel történő megbontásával kísérletezett és többdarabos, monumentális műben (Piros konstrukció), valamint a Vektorok és a Kapu című szobraiban szintetizálta tapasztalatait. Trombitás Tamás és Gaál Tamás nagyméretű, több darabból álló öntöttvas szobrokat (Átlós kereszteződés, Imaginárius terek), illetve az azokról való gondolkodás fázisait megörökítő litográfiákat, Várnagy Ildikó azonos formaelemekből hegesztett, színesre festett motívumokból és azok variációiból tetszés szerint változtatható reliefet, és nagyméretű plaketteket készített. (Gaál Tamás mindkét műve és Várnagy Ildikó reliefje a XX. század második felének legjobb magyar szobrászati alkotásai közé tartozik.) Koronczi Endre, Lévay Jenő és Tolnay Imre közös kiállítássá rendezte az egymásra és az egykori zsinagóga szakrális terére rímelő, áttetszőségre és fényre épített műveit, felhívva

58