Mészáros Júlia, N.: 35 éves a Győri Művésztelep. Történeti áttekintés, művek, életrajzi adatok, beszámoló a jubileumi találkozóról - Győri művészettörténet 4. (Győr, 2003)

N. Mészáros Júlia: A Győri Művésztelep működésének és alkotótevékenységének 35 éve

1981-ben „iparművészeti műalkotások tervezésére, modellszintű elképzelésére” írták ki a pályázatot, amelyhez a város főépítésze helyszíni javaslatokat adott. (87)

Ezúttal 7 tagja volt a művésztelepnek, s csak kettőjük számára zárult eredményesen a munka: felállításra került a győri Hefter László díszkútja, s átadták Lelkes Mária játszóterét, amely azonban - ahogy a művész nyilatkozta - „nem valósult meg ugyanúgy, ahogy szerettem volna. Nem volt rá pénzügyi kerete a városnak. ” (88) Győri Lászlónak emlékezetes maradt ez az év. A januárban elküldött, részletesen kidolgozott csobogó tervét a szervezők márciusban elfogadták, de még májusban sem adták át számára a konkrét kivitelezéséhez szükséges környezetterv- dokumentációt (89), sőt a gyárnak egyáltalán nem továbbították a művész anyag-és géphasználatra vonatkozó igényét. A művésznek fogalma sem volt erről, ő azt hitte, a pályázat elfogadása azt jelentette, hogy a művésztelepen eredeti méretben kell kiviteleznie díszkútját. Nem akart belenyugodni, hogy feleslegesen dolgozott, s a sajtóhoz fordult. Az újságíró kérdésére a gyár egyik vezetője közölte, hogy maga a maketthez rendelkezésre bocsátott gép használati díja is 35.000,- Ft-ba került, aminél több támogatást semmiképp sem tudtak volna nyújtani. „Először azzal fogadtak, hogy csak selejtanyagot használhatok. Reggeltől estig dolgoztam, nyilvánvaló, hogy sok szerszám kopott el, ami a gyárnak problémát okozott. ” - kesergett a művész. (90)

Az új célkitűzések megvalósítása 1982-re végképp elakadt. A zárókiállítást értékelve Herceg Árpád újságíró Mi lesz veled művésztelep címmel lesújtó kritikát írt a művekről: -„Az idei művésztelep munkái azonban nem sok jót ígérnek ... Nem sejlettek föl az eljövendő nagyszerű bemutatkozás képei. A fa- és fémplasztikák, makett-töredékek, torzók olyan tanulmányok lettek csupán, amik arra engednek következtetni: tanulmányok, torzók is maradnak. ” (91)

A kitörni készülő botrány elkerülése végett a Magyar Képző-és Iparművészek Szövetsége felkérte Illés Csaba győri ipari formatervezőt, a szövetség területi képviselőjét, hogy dolgozzon ki egy koncepciót a kömyezetesztétikai célú tervezői feladatok teljesítéséhez. Illés Csaba, összehangolva a helyi elvárásokat a kor művésztelepekkel szembeni elvárásaival, 1983 májusában a szimpózium tisztán környezet-esztétikai művészteleppé alakítására vonatkozó, nagyszabású tervvel állt elő, amelyhez röviden összefoglalta a győri művésztelep helyzetét, s a terv szerinti átalakítástól várható eredményeket: -...„a szimpozion programja ellentmondásba került a városi igényekkel..., a szervezés fokozatosan eltért az eredetileg meghatározott céltól, megfelelő elvi és gyakorlati irányítás hiányában ... a művésztelep elvesztette az élő kapcsolatot a várossal ... az alkotók lényegében a városon kívül gondolkoznak és kísérleteznek"- írta. A művésztelepet olyan szellemi műhellyé kívánta átalakítani, amelyben az elméleti és gyakorlati szakemberek a város adottságait elemezve, környezetesztétikai és művészeti elvekből kiindulva készítenék konkrét terveiket, amiket a felkért közreműködők - művészek, környezet-és kerttervezők, építészek, stb - a

45