Mészáros Júlia, N.: 35 éves a Győri Művésztelep. Történeti áttekintés, művek, életrajzi adatok, beszámoló a jubileumi találkozóról - Győri művészettörténet 4. (Győr, 2003)

N. Mészáros Júlia: A Győri Művésztelep működésének és alkotótevékenységének 35 éve

festők is (Babos Ágnes, Kovács Gábor, Farsang Sándor), gyengítve az itteni rajztanárok és az eredendően győri származású művészek müvésztelepi alkotási esélyeit, akik számos fórumon adtak hangot a művészteleppel kapcsolatos ellenérzéseiknek.

A helyi művészek és a művésztelep rossz viszonyára Széman Béla vetett fényt a már említett írásában, amelyben tolmácsolta sérelmeiket, s kifogásolta, hogy „azok nem is vesznek részt a munkában”. „A helyzet fonák - írta hiszen a városnak elsősorban a saját művészeiről kellett volna gondoskodnia" (31). A város által kiemelten támogatott müvésztelep feletti vita nem ülhetett el, mert a 10 éves jubileum kapcsán, tehát öt évvel a fenti sorok megjelenését követően, Finta Lajos, a müvésztelep másod-főszervezője a müvésztelep tevékenységét összefoglaló, 5 oldalas írásában egy egész oldalt szentelt a magyarázkodásra: - „Itt csak annyit: a város akkor is és ma is - anyagi erejéhez mérten - támogatta a győri művészeket, de természetes, a kevesebből szűkebben, a többől bővebben telik mecénásnak lenni. Egy dolgot le kell azonban utólag is szögezni: a győri művészeknek nem a művésztelep 30-40 ezer forintján múlott 1974- ben sem megélhetésük, annál inkább nem, mivel ez az összeg egyébként sem lett volna felhasználható egyéni támogatásra." (32)

Az elégedetlenség később is fellángolt, mert Góczán Károly ugyancsak foglalkozott a kérdéssel a 30 éves jubileumi katalógusba írt rövid visszaemlékezésében: -„Helyi művészeink nem mindig nézték jó szemmel a telep létét, mintha attól tartottak volna, hogy az ő munkájuk támogatásának rovására vannak jelen a vendégek” (33).

A győri művésztelep második alkotói periódusában tovább szélesedtek a város testvérvárosi kapcsolatai - megjelentek a nyugati országok testvérvárosainak művészei - és egy modernebb szemléletű, a városvezetés, a helyi társadalom, a művészek és a testvérvárosok közötti, egymásra nyitottabb kapcsolat kialakítására tett kísérletet a helyi vezetés. Az 1974. évi KB határozat és az MSZMP XI. kongresszusa határozatának teljesítését célzó művésztelepi átszervezés a szobrászati munka terepét 1976-tól kezdődően előbb a Vagongyárba, majd több helyi ipari vállalathoz helyezte ki. A többi képzőművészeti műfajban alkotók a korszak második felében az 1985-ben átadott Győri Grafikai Műhelyt és a Városi Rajzkör két termét is használatba vehették.

Bár e korszak elején még mindig jelentéseket kellett írni a pártbizottságoknak és a szakminisztériumnak az itt folyó munkáról és ki kellett kérni az országos szakmai szervek előzetes véleményét a művésztelepi alkotómunkára jelentkezett művészekről, ami a politikai elvárások kiszolgálása vagy túlteljesítése révén a 80-as évek utolsó negyedéig korlátozta a valódi nyitottságot, s több esetben megakadályozta egy-egy nagyobb méretű köztéri alkotás elkészítését vagy felállítását, sőt a mű-vésztelepi gyűjtemény gyarapítását is negatívan befolyásolta, ettől az időszaktól kezdődően beszélhetünk a progresszív szellemű, szabad alkotómunka győri meggyökerezéséről.

29