Mészáros Júlia, N.: 35 éves a Győri Művésztelep. Történeti áttekintés, művek, életrajzi adatok, beszámoló a jubileumi találkozóról - Győri művészettörténet 4. (Győr, 2003)
N. Mészáros Júlia: A Győri Művésztelep működésének és alkotótevékenységének 35 éve
„Magyarországon a puha diktatúra mind puhábbá, alapjaiban mind ellenőrizhetetlenebbé váló korszakában a művésztelepek teremtettek lehetőséget arra, hogy a szobrászok a nagyméretű - ha korlátozott jellegű, de mégis közösségi térbe, mégiscsak nyilvánosságra kerülő - műveiket a közvetlen kontrolitól, a szigorú szabályoktól függetlenül, viszonylag szabadon megalkothassák. A megrendelő, illetve a megrendelő által megtestesített cenzúra - finomabb kifejezéssel: elvárás-, a művészetpolitikai szelep tehát csaknem teljesen kikapcsolódott, működése látszatszerűvé vált: tulajdonképpen csak a meghívások, az alkotólehetőségek megadásának, biztosításának pillanatát befolyásolta, de utána már szabad volt a pálya, és utólagos korrekcióra nyílt csak lehetőség. A művész önállóan, autonóm programot követve dolgozhatott” - írta Wehner Tibor ezen időszak művésztelepi változásairól. (34) A győri művésztelep második alkotói korszakában az új, ipari környezet által kínált technológiai lehetőségek és a műalkotáshoz szükséges drága és elérhetetlen anyagok korlátlan használatát sugalló, optimista légkörben születtek meg az első művészeti szempontból igazán értékelhető művek, még ha ma csak nagy vonalakban vagyunk is képesek visszaadni ezt a Városi Művészeti Múzeum művésztelepi gyűjteménye alapján, hiszen a művészek által évente felajánlott alkotások 1978-tól rendszeresített elfogadásáról még mindig nem objektív szakmai zsűri, hanem az ismert közvetlen szervezők és egy társadalmi bizottság döntött (tagjai: tanácsi építész, vállalati, üzemi képviselők, a Városi Művelődési Osztály, valamint a Városi Pártbizottság Propaganda-és Művészeti Osztályának vezetője, később a Xántus János Múzeum képzőművészeti kiállításokkal foglalkozó munkatársa), amely kívülről szemlélve, meglehetősen szubjektívnek tűnő, az általa szimpatikusnak, érthetőnek, vagy még megemészthetőnek, a közönség számára is bemutathatónak ítélt müveket választotta tartós megőrzésre. Emiatt több igen fontos, e korszakban született műalkotás elveszett a győri gyűjtemény számára, vagy szerencsés esetben más kortárs gyűjteménybe került (a Magyar Nemzeti Galériába, a Pécsi Modern Múzeumba, Dunaújvárosba és Székesfehérvárra, pl. Csiky Tibor, Bohus Zoltán, Lugossy Mária, Nádler István, ef Zámbó István, Galántai György, Sass Valéria, Móder Rezső legfontosabb itt készült alkotásai). Mindamellett ekkor tervezték a művésztelepen az első nagyméretű, a kor szellemében és technikai szintjén fogant köztéri vagy középületben elhelyezhető műveket, amelyek közül néhány, túlélve a gyűjteménygyarapítással kapcsolatban már említett értékelési szisztémát, ténylegesen is megvalósulhatott, s tartós bemutatásra került valamely gyárépület udvarán, a Sportcsarnok mögötti eldugott helyen, iskolák, középületek és új lakótelep parkosított környezetében (pl. Fajó János kettő és Nádler István egy nagyméretű lemezszobra, Bohus Zoltán- Lugossy Mária Petőfi Ifjúsági Ház homlokzatára tervezett reliefje, Trombitás Tamás és Hefter László festett beton-, illetve homokkőszobra, Lux Antal festett fémszobra, Hefter László krómacél díszkútja, illetve Haraszty István Dominója és Inga című, bronz mobil szobra). 30
