Mészáros Júlia, N.: 35 éves a Győri Művésztelep. Történeti áttekintés, művek, életrajzi adatok, beszámoló a jubileumi találkozóról - Győri művészettörténet 4. (Győr, 2003)
Wehner Tibor: "A győri példa"
az iparművé-szeti művességekre a nyugat-dunántúli város kaput nyitott az iparművészek és a szobrászok előtt is. A szobrászok munkálkodását vizsgálva, érdekes győri specifikumokat figyelhetünk meg: a város művésztelepén a hagyományos termi-nológiával jelölhető kisplasztikák, a belső terekbe komponált középméretű, vagy ún. kisszobrok, és a szabad térben elhelyezhető monumentális alkotások is létre-jöttek. (Az európai és magyarországi szobrászati művésztelepek /Villány, Nagya-tád, Dunaújváros/ általában a szoborparkokban otthonra lelő monumentális alkotásokra összpontosítják tevékenységüket.) A győri müvésztelep terméséből a városi közgyűjteményekbe, és elvétve a város közösségi tereibe is kerültek alkotások, míg a szabad térben elhelyezhető, időálló munkák egy nagyobb válogatása 1997 májusa óta a Petőfi Sándor Művelődési Központ melletti és mögötti szoborparkban tekinthető meg - jelenünkben sajnos már meglehetősen elhanyagolt környezetben, igencsak leromlott állagú munkákat - többek között El Kazovszkij, Fajó János, Nádler István és Ézsiás István festett vasplasztikáit, Móder Rezső és Haraszty István inga-mobiljait, Will Brands vasfülekkel ékesített betonszobrát, Frits Vanén, Lutz Ackermann és Péter Ágnes más és más eszközökkel, más és más térszervező erőket indukáló kompozícióját felsorakoztatva. A Városi Művészeti Múzeum pincéjének zegzugos tereiben és emeleti kiállítótermeiben bemutatott kiállítási együttesben jelen voltak a külföldről érke-zett alkotók (mint Sabina Hunger, Anu Tuomisaari, Frits Vanén, Wolfgang Prager, Jan Baetsen, Robert Jancoviő, Dan Steffan, Ulrich Kittel, Pavel Makov, Ivan Csudái, Susan Leask és kortársaik) mellett a külföldön dolgozó magyar alkotók (Hetey Katalin, Gabriela Fekete, Lux Antal), és a Győrben tevékenykedő, az egykor Győrben munkálkodott, vagy a városhoz erős szálakkal kötődő szobrászok (Ézsiás István, Galgóczy György, Illés Csaba, Hefter László, Lebó Ferenc) is. Galgóczy György Térsík-síktér című 2003-as alkotása, és kortársainak (Péter Ágnes, Robert Janöovic) az új évezredben keltezett munkája egyúttal azt is jelzi, hogy az 1978-ban megnyílt szobrászati művésztelepi munka immár negyedszázados történetűvé gyarapodott. A megszületésük, illetve őrzési helyük révén szoros szálakkal Győr városához kapcsolódó müvekről az általánosságok síkján az regisztrálható, hogy mint minden művésztelepi formációban, itt is erőteljes volt a nemzetközi művészeti párbeszéd megindításának majd fenntartásának szándéka. A magyar művészeti, szobrászati jelenségek és a nemzetközi kezdeményezések találkozási pontján jellegzetes tünetként regisztrálható, hogy a művészek a tradicionális szobrászat metódusait, a klasszikus szoboralakítás elveit és technikáit már nem, vagy csak kivételes esetekben, elvétve alkalmazták. E tendencia egyik éltetője az a lényeges meghatározó, hogy figuratív, természetelvű, az ábrázolásmegjelenítés- kifejezés konvenciói szellemében alkotott műből csak néhány fedezhető fel az alapvetően nonfiguratív, a hangsúlyozottan geometrikus absztrakt, struktúra-elvű szobor- tárgyalakítást képviselő kompozíciók sora 11
