Mészáros Júlia, N.: 35 éves a Győri Művésztelep. Történeti áttekintés, művek, életrajzi adatok, beszámoló a jubileumi találkozóról - Győri művészettörténet 4. (Győr, 2003)
Wehner Tibor: "A győri példa"
mellett. Az alkotások túlnyomó része ipari jellegű eljárással - hegesztés, hengerlés, vágás, fúrás, csiszolás stb. - megmunkált, nyers vagy festett fémszobor, vagy talált tárgy, objekt, térberendezés. A különböző fémek mellett természetesen fel-feltűnik a fa, és szerepet kapnak más anyagok is. Akad a bemutatott munkák között sorozatmű is, de jellemzőbb a több darabból összeállított, részelemekből épülő kompozíció (Péter Ágnes, Gaál Tamás munkája). Fontos a minimalista szemlélet dominanciája: hangsúlyos alkotóelv az anyagmegmunkálás és a formaalakítás redukált, vagy legalábbis visszafogott volta. A kidolgozottság, a mívesség, a stíluselegancia helyébe a rusztikusság, a nemegyszer nyers, durva előadásmód lépett. Az új törekvések szellemében megváltozott a szobormű térrel teremtett viszonya is: a „szobor” nem a térbe helyezett tárgy- tömeg, hanem a teret a mű hatásrendszerébe kapcsoló, a teret átható, azzal együtt élő objektum. Különösen érvényes ez a mobilokkal és a térberendezésekkel kapcsolatban. A térrel terem-tett új viszony természetes velejárója, hogy mindinkább háttérbe szorul a hagyo-mányos kiállítási helyzetbe állított, a posztamensre helyezett mű, helyette az alkotók új és új pozíciókat, illetve a környezethez kapcsoló elemeket keresnek és találnak kompozícióiknak, s ezáltal új szemlélői-befogadói nézőpontokat, viszo-nyokat artikulálnak. Mindezek az anyagok és a technikák, a tömegalakítás, a tárgyformálás, a térbehelyezés és a térszervezés terén nyugtázható elmozdulások, megújítások és minőségi változások összefüggnek a művek tartalmi vetületeit, jelentés-síkjait, megtestesülési és megtestesítési, anyag-átlényegítési metódusait vezérlő alkotói szándékokkal, amelyek az érzékiségeket - a megvalósulás, a kifejezés, a hatás szféráiban is - a gondolatiságok és a fogalmiságok mögé, kissé háttérbe szorította. A hetvenes évek második felétől az ezredfordulót követő évekig ívelő - korántsem egységes történelmi háttérrel, társadalmi feltételekkel determinált - időszak művészeti folyamatait, művészettörténését rajzolja meg a győri művésztelep szobrászati szekciójának működése, illetve az itt dolgozott művészek által alkotott, a ma közgyűjtemények részeként őrzött jelentős emlékanyag. Érzékeny és plasztikus az összkép: legelsősorban azt jelzi, hogy a „szobrászat” ezekben a terekben és időkben szerencsére kizárólagosan a szobrászattal foglalatoskodott. Abban a szellemben, amelyet Haraszty István szobrászművész az 1977-ben közreadott (a hajdani budapesti Józsefvárosi Kiállítóterem egyik leporellójában megjelent) A győri példa című írásában megfogalmazott: -,,A mindenkori művészet legfontosabb célja, hogy információkat közöljön a kor szelleméről, melyben létrejött. A kifejező erő dokumentumjellegét növeli, ha az alkotó módját leli, hogy műveit a legkorszerűbb technológia felhasználásával, korszerű anyagokból készítse. Ha figyelembe vesszük a technikai fejlődés gyors változásait kiderül, hogy az egyén vagy a kisebb munkaközösség számára erőn felüli a naprakész technológiai szintet tartani. Nem hiszem, hogy megoldás lenne, ha a művekben kifejezésre jutna az elérhetetlen és így megvalósíthatatlan korszerű-12
