Grotte András: Győri ötvösség 1800-1872 - Győri művészettörténet 3. (Győr, 2002-2003)
Tanulmányok
Rimaszombaton 1829-ben a céhgyülés úgy határozott, hogy mivel a körülmények miatt az addig szokásos remekdarabok költségesek és a remeklőre károsak lévén, "ennek utánna a remek darabok a céh gyűlésében határoztassanak meg". A határozatot tükrözik is a későbbi remekek (7). Ez az eljárás természetesen a bécsi céhszabályokkal is összhangban volt. Az 1775. október 8-án kelt Handwerksordnung szerint az ezüstműveseknek trébelt és aranyozott kelyhet vagy más eladható darabot, az aranyműveseknek valódi kövekkel díszített ékszert, a díszmükészítőknek (Galanterie Arbeiter) pedig gravírozott és cizellált szelencét vagy valamely más, a szükséges képességek igazolására jól kidolgozott darabot kellett készíteniük (8). A leendő ötvös mestereknek a remeklés okán legalább háromszor kellett megjelenniük a céhgyűlés előtt: először akkor, amikor a remekfeladatot megkapták, másodszor mikor a rajzukat elbírálták és harmadszor a mesterremek elbírálásakor. A mesterremeket a céh által kijelölt felülvigyázó mester műhelyében kellett elkészíteni. Ha a jelöltnek a céhvei szemben panasza volt, a felsőbb hatóságokhoz fordulhatott (Helytartótanács, Kancellária), és kérhette, hogy remekét egy másik céh bírálja el. Ez a folyamat a pesti ötvös céhre vonatkozóan már feldolgozást nyert (9). Teljesen hasonló volt az eljárás a többi céhnél is, és ezt néhány újonnan előkerült irattal szeretném dokumentálni a győri ötvöscéhre vonatkozóan. Tudjuk, hogy már Johann Michael Kopfot is a Helytartótanács rendeletével vették fel 1743. május 4-én a győri céhbe, miután korábban sikertelenül próbálkozott Budán (10). Andreas Simon, aki 1756 és 1763 között Zalay Imre inasa volt Győrben (11), 1776. szeptember 26-án remekelt (12), de ekkor még nem vették fel a céhbe. 1776. november 29-én a városi tanácshoz volt kénytelen fordulni, mert a céh a remekét ugyan elfogadta, s ő a remekpénzt be is fizette, mégsem vette fel a mesterek közé. Levelét a városi magisztrátus a királyi helytartótanácshoz továbbította Pozsonyba, amely az év december 12-én utasította a tanácsot, hogy rendezze Andreas Simon céhfelvételi ügyét (13). Szalabak József esetében már nemcsak a felvétele, hanem a remeklése elé is akadályokat gördítettek. Ügye 1790. áprilisától az év decemberéig húzódott (14). Az eljárás nem nagyon változott a 19. században sem. Johann Nepomuk Hügel 1805. március 2-án született Győrben (15). 1818. január 12-én szegődött inasnak 5 esztendőre Christian Raabhoz. 1821-ben gazdáját ok nél-kül elhagyta, az inaskönyvből törölték (16). 1829-ben azonban megjelent a céh előtt és felvételét kérte. Bizonyítványai rendben lehettek, és erre, valamint valószínűleg az előkelő rokonságra való tekintettel (17) feladták a mesterremeket (lásd Adattár). Eszerint Hügel remekfeladata egy hajlított lapú aranyszelence, ún. lovas szelence - Reiterdose - (18) volt, minden oldalán matt alapon magasfényü díszítéssel, "ahogy az egy szabályos mesterremekhez illik". Hügel az írásban kapott feladat-kiíráson ugyancsak írásban kötelezte magát, hogy 14 nap múlva a rajzot 8
