Grotte András: Győri ötvösség 1800-1872 - Győri művészettörténet 3. (Győr, 2002-2003)

Tanulmányok

bemutatja. Az iratot a céhbiztos hagyta jóvá aláírásával. A kész remeket 1830. április 4-én mutatta be, és fel is vették a céhbe (19). Megnősült. Felesége Anna Polendin volt. Fia, Otto Antonius Joannes Nepomuk 1834. július 24-én született, leánya, Maria Auguszta Anna, 1835. augusztus 4-én, de már 1836. július 8-án meghalt (20). Hügelhez szegődött inasnak August Stelzer 1831. november 13-án 4 és fél évre (21). Mesterjegyét egy étkészletről ismerjük, amely 1836-ban budapesti magántulajdonban volt (22). Újabban azonosított két munkája, egy keresztelő érem aranyozott ezüst foglalata és egy ezüst övcsat, a Xántus János Múzeum gyűjteményébe került. Más művét egyenlőre nem ismerjük, aminek oka az is, hogy remeke tanúsága alapján valószínűleg elsősorban aranyműves volt, viszont győri aranypróbát eddig még nem sikerült meghatározni (23).

Hügel előtt, egy évvel korábban, egy eddig azonosítatlan ötvös kérte felvételét a győri céhbe. Az elkészített remekrajzokat a céh Joannes Waasz főcéhmester közreműködésével Pestre küldte bírálatra. A pesti céh véleménye szerint a három beküldött rajz az arányai, a célszerűtlen díszítés és a tisztátalan kivitelezés miatt semmiképpen sem fogadható el remekként (függelék 1.).

Hauszer Gusztáv 1828-ban kérte a győri céhtől a remek feladását. A feladás körül vita alakulhatott ki, és az egyik mester, Johann Stadler, tanácsot kért A. Hoffmanntól, aki Budán lehetett tisztviselő. Pontos azonosítása eddig még nem sikerült. A válaszlevél 1828. júl. 31-én kelt (Adattár, Johann Stadler).

így látszik, hogy a vita a körül robbant ki, hogy hány mesterremek rajzot kell Hauszemek készítenie. Hauszer valószínűleg kifogásolta, hogy több feladatot kapott és hivatkozott arra, hogy nincsenek érvényes céhprivilégiumok (24). Előzőleg nem volt szokásban több remekrajzot készíteni, és a jelenlegi céhtagok se csináltak többet felvételükkor. A győri magisztrátus neki adott igazat, és a céh szerette volna a Helytartótanács mint feljebbviteli fórum véleményét ismerni. Hoffmann azt tanácsolta, hogy csak akkor fellebbezzenek, ha biztosak a dolgukban, mindannak ellenére is, hogy általában több remeket szokás készíteni (25).

Valószínűleg nem lehetett az ügynek hivatalos folytatása, de Hauszer a pozsonyi ötvös céhet kérte fel mesterremeke elbírálására. A pozsonyi céh 1828. augusztus 18-án vette át a remekrajzot és erről bizonyítványt adott ki, miután Hauszer 2 forintot befizetett a céhládába (26). A kész remeket 1828. november 9-én mutatta be a győri céhnek, és felvették a céh tagjainak sorába (27). Ezután, ahogy a fentebb már ismertetett eset bizonyítja, a győri céh is megelégedett egy remekrajz elkészítésével, amely az aranyművesek részére hosszabb időn át a Hügel- féle kiírásnak megfelelő szelence volt.

Ezt bizonyítja az itt közölt remekrajz /1. kép/ is (28). Készítőjét a ráragasztott kis kék címke árulja el. Felirata: Meisterstück d. Johann Streicher. A rajzon ívben hajlított, felnyitott szelence látható, külön- külön a fedőlap felülnézete, a két egyforma rövidebb oldallap mintája (a hosszabb oldallapé a felülnézeti rajzon is) és az alaplap. A díszítés a fedőlapon indákkal négy oldalról közrefogott virágcsokor. Az oldallapok dísze leveles indákból kiképzett, míg az alaplapot neorokokó, rács9