Grotte András: Győri ötvösség 1800-1872 - Győri művészettörténet 3. (Győr, 2002-2003)

Tanulmányok

látszik, és az ezekben a statisztikákban közölt mesterszámok meg is felelnek az ismert mesterekével (az inasok számának csekély eltérése a Jankónál közölt felszabadítási időpontokat figyelembe véve pusztán abból adódhat, hogy a statisztikába nem vették be az apjuknál inaskodókat), az ötvös- sárgarézmüves- aurichalchariuskolompáros foglalkozásnév meglehetősen következetlenül használatos, nem kis zavart keltve olyan városok esetén, ahol az ötvöscéh iratai elkallódtak, vagy nagyon hiányosak, és az egyes mestereket másodlagos forrásokból tudjuk csak meghatározni.

9 Dóka Klára: Buda kézművesei 1828-ban. Történelmi Szemle, XXIV. k. (1981). 1. sz. 104-105. o.

10 Bárth János: Pest- Pilis- Solt vármegye 1812. évi ár-és bérszabása. In: Cumania 10. Kecskemét. 1987. 183-184. o.

11 Magyar Néprajzi Lexikon, IV. k. Bp., 1981. 143. o.

12 Uo. 144. o. és Baloghné Horváth Terézia: Népi ékszerek. Bp., 1983. 6. o.

13 Újvidéken 1775-ben például 31 szerb mester dolgozott 28 legénnyel és 19 inassal, és csak egy katolikus mester egy legénnyel és két inassal. A szerb ötvösök fő tevékenysége a környék lakossága által igényelt ékszerek készítése volt. Melchior Erdujhelyi: Geschichte der Stadt Neusatz. Újvidék, 1985. 271-272. о.

14 Vörös Károly: A parasztság útja a polgári forradalomig. In: Történelmi Szemle,

1973. 1-2. sz. 240. o.

15 Magyar Néprajzi Lexikon, 1. k. Bp., 1977. 662. о. IV. k. Bp.. 1981. 48. o.

16 Uo. IV. k. 144. o.

17 Uo. I. k. 661. o. Kecskés László: Komáromi mesterségek 56-62. és 85-91. sz. képek. A szekeresek és hajósok ezüsttel díszített ruházatáról már jóval korábbról is van adatunk. Gróf Székely László 1743-as bécsi utazásán említi az alföldi postamesterek ezüst gombos mentéjét és a pesti révnél a főhajós mester cifra, ezüst nagygombos öltözetét. (Székely László: Bécsi utazásomról. Szeged, 1989. 9. o.).

18 90% rezet, 7,5% alumíniumot és 2,5% aranyat tartalmazó ötvözet, mely szép aranysárga színét megtartja, ezért olcsó ékszerek gyártására használják.

19 Heckenast Gusztáv: Iparfejlődés a Habsburg birodalomban. In: Történelmi Szemle,

1973.1-2. sz. 202. o.: 1790-ben már közel 10 manufaktúra készít norinbergi és galatéria árukat.

20 Jankó László: Győri ötvösök a 16-19. században. In: A Győri Szemle Könyvtára, 13. Győr, 1934. 27. o.

21 N. Mészáros Júlia: Győri ötvösség 1700-1800. In: Győri művészettörténet II. VMM, Győr, 2001. 25. o., 30. sz. jegyzet és 62-65. o.

22 Dr. Illésy János: Magyarországi ötvösök 1732-ben. In: Archeológiái Értesítő. Új folyam, XXIV. k. (1904). 5. sz. 385., 387. o.

23 N. Mészáros Júlia id. m. 30. o. és 37-38. o., 11. sz. jegyzet

24 Jankó László id. m. 1934. 18. o. és N. Mészáros Júlia id. m. 24. o.

25 N. Mészáros Júlia id. m. 24. o.

26 Uo. 97. o. Nem tudjuk, pontosan meddig működött, de 1790-91-ben még adózott műhelye után GYVL Repartitio 1790-91. föl. 45. Nr. 488. (N. Mészáros Júlia szíves közlése.)

27 N. Mészáros Júlia id. m. 97. o.: (1758).

28 Uo. 98. o.: 1765. október 25.

29 Uo.: „Josephus Ferdinandus Liebl Pragensis Bohemis Macharopaeus”.

36