Grotte András: Győri ötvösség 1800-1872 - Győri művészettörténet 3. (Győr, 2002-2003)
Tanulmányok
Az ügy folytatását nem ismerjük, de az intézkedéseknek sok hatása nem lehetett. 1794. január 17-én már megint tárgyalja az ötvösök kérelmét a városi tanács. Most is az a kérés, hogy a tanács a sárgarézmíveseket tiltsa el az aranyból és ezüstből való munkák készítésétől (36). Persze nem kizárólag a sárgarézmüvesek használtak hamis bélyegeket. A kecsegtető haszon reményében az igazi ötvösök sem riadtak vissza ettől. Bizonyság erre egy 1790-ben kelt panaszlevél (függelék 9. sz.), amelyben Holtzerl János újvárosi szücsmester megvádolja a belvárosi Arany Bárány fogadóval szemben lakó ötvöst, hogy a részére készített kanálra 13-as jegyet ütött, holott az csak 11 próbás volt. Nem tudom ki volt ez az ötvös, de nem lennék meglepve, ha ez az ügy is a Döller körüli problémákhoz kapcsolódna, ugyanis feltehető a kérdés, honnan tudta a derék szücsmester, hogy milyen finomságú ezüstből készült a kanala? Úgy látszik, a századfordulón megindult konjunktúra egy időre elsimította ezeket az ellentéteket. Valószínű, hogy a sárgarézművesek továbbra is dolgoztak ezüstből, de a bővülő kereslet miatt ez nem veszélyeztette az ötvösök megélhetését, így egy időre a panaszok megszűntek, és ilyen jellegű problémák később sem léptek fel Győrött (37). Az 1813-ban kiadott általános céhszabályzat (XXIV. cikkely) ismét szigorúan szankcionálta a privilégiumok megsértését, és kontároknak tekintett olyan céhbeli mestereket is, akik más kiváltságolt szakmába avatkoztak (38). Az 1840-es években az ötvösök panaszaikkal újra elárasztották a városi tanácsot, de most már nem a más céhbeliekkel voltak ellentéteik. 1842-ben azt írták, hogy mesterségük termékeinek értékesítését a várost ellepő házalók, az értéktelen csecsebecséket áruló kalmárok, de nem utolsó sorban a győri vásárokról "szép somma pénzt elvivö" bécsi aranyművesek egyre nehezebbé teszik (39). Ugyanebben az évben tették szóvá azt is, hogy Győrszigeten már 3 aranyműves dolgozik, és a vevők odajárnak, mivel ott olcsóbban vásárolhatnak. A szigetiek könnyen állják a versenyt, mert adójuk, ház- és boltbérük alacsonyabb, s a városban házalva is kínálják portékájukat (40). 1845-1847-ben pesti és bécsi kereskedők a vásár idejére raktárai létesítettek, és újságban hirdették áruikat és szolgáltatásaikat. 1845. szeptemberében és 1846. szeptemberében S. Herzberg pesti ékszerész (41) jelent meg a városban, és előbb a Bécsi utcában, Michl szappanos mester házában, másodjára a Kozma-házban rendezte be raktárát a vásár idejére, és teljesen új, rendkívül ízléses áruját a legalacsonyabb áron kínálta (42). Az 1847-es vásár idején Stem és Kohn adták "bécsi, legfinomabb és legújabb ízléssel készült arany- ezüst- s drágakő áruikat a legjutányosabb áron"..., és készek voltak régi, divatjamúlt cikkeket készpénzen megvenni vagy cserébe átvenni. Raktárukat ők is a Bécsi utcai Michl- házban rendezték be (43). Ebben a légkörben a céhprivilégiumoknak már nincs jelentősége. A hatóságok nem óhajtják a konkurencia korlátozását, és a bécsiek, pestiek mellett már helybeliek is foglalkoznak ékszerkereskedéssel. 33
