Grotte András: Győri ötvösség 1800-1872 - Győri művészettörténet 3. (Győr, 2002-2003)
Tanulmányok
Már 1844-ben megjelent a helyi lapban a Johann Sámuel Heuffel- féle Galanterie und Nürnberger Warenhandlung hirdetése (44), és 1848-ban a Heuffel ékszer-és nürnbergi áru kereskedés a farsang idejére még pipere virágokat is ajánlott (45). Heuffel, aki 1776 körül született, nem sokkal a hirdetések megjelenése előtt telepedhetett le véglegesen Győrben. Czeh Teréziával történt házasságkötésének (a Czeh családról lesz még szó) és a gyerekek születésének nincs nyoma a győri anyakönyvekben, pedig házassági tanúként már 1823-ban és 1830-ban is szerepelt. 1843-ban viszont összeírták a polgárok között (46), 1844-ben pedig a takarékpénztár alapítására vonatkozó terv egyik előterjesztője, majd az intézet megalakulása után a választmány tagja lett (47). Miután üzletét feladta, 1862. szeptember 13-án halt meg. Legidősebb fia, Eduard (sz. 1818 körül) szintén ékszerárus. Valószínűleg apja üzletében tevékenykedett. A Védegylet 1845-ben elismerő oklevéllel tüntette ki (48). Fiatalon halt meg 1850. augusztus 15-én. Nem Heuffel az egyetlen ilyen győri kereskedő. Az Aradról beköltözött Unschuld Ede, győri ékszerek- és nürnbergi áruk kereskedője, 1844-ben a pozsonyi váltótörvényszéken volt bejegyezve (49). Egy 1847-es újsághirdetésében (50) még napernyőket- és esernyőket is kínált. Később a cég pipere- és nürnbergi árudaként hirdette termékeit. Sőt, maguk a céhes mesterek is, feladva a szigorú előírásokat, foglalkozni kezdtek ékszerkereskedéssel. Ecker Adolf "drágakő-, arany- és ezüstmüves Győrött", Bécsi utcai üzletrészben vesz, árul és bizományba elfogad mindennemű drágakő-, arany-, s ezüst portékát, és cserébe is átvesz minden e szakba vágó tárgyat (51). Ekkor még úgy látszik, csak nemesfémekkel, de az 1850-es-1860-as években már pénzváltással és értékpapírokkal is foglalkozik, mígnem üzletét 1862-ben feladja (52). A céhek megszűnése felé közeledve, maguk az ötvös mesterek is készítenek már bizsukat. Ráth Gusztáv 1861-ben felhívja a közönség figyelmét "a feltűnő fény és olcsó ár mellett dalidókra igen célszerű timanyból (aluminium) készült, páratlan szépségű ékszereire, jelesen párták, mell- és füldíszek, pártafejtük és tutyitükre, egyszersmind ajánlja legújabb arany- és ezüst diszmű árukkal felszerelt raktárát." (53) Ez már egészen más korszak, más jellegű tevékenység, semmi köze a céhes mesterségekhez, pedig még egy évtizedig formálisan léteznek a céhek. Jegyzet és irodalom 1 Igaz, hogy a céhes korszak legvégéről, de álljon itt egy összevetés egy ötvös és egy sárgarézműves kínálatából Klagenfurtból (a magyar adatok hasonló eredményre vezetnének): Egy ötvös - „Johann Weismann, empfiehlt sich mit Gold-, Silber- und Galanteriearbeiten, vorzüglich in Verfertigung von Kelchen, Monstranzen, Ciborien ... von Silber oder auch nur theilweise- Silber und das übrige von Messing.” Egy sárgarézműves - „Caspar Gitschthaler ... Lager aller Gattungen Gürtler-Kirchenarbeiten, als: Monstranzen, Ciborien, Kelchen, Altar-Leuchter und Lampen, Rauch-34
