Grotte András: Győri ötvösség 1800-1872 - Győri művészettörténet 3. (Győr, 2002-2003)
Tanulmányok
Ebbe a képbe látszik beilleni az iglói példa és a forgalmi pénzekből készített kanalak. De sem a pozsonyi kehely, sem a pesti doboz, sem a győri tárgyaink jelzésére nem áll a magyarázat a fentiek alapján. Talán további adatgyűjtés meghozza majd a megoldást. Új típusú győri próba? A győri Xántus János Múzeumban kutatva, két tárgyon új típusú próbajegyet találtam: ovális keretben koronás magyar címer; balra 1, jobbra 3 számjegy, alatta keresztbe tett ág (tölgy, pálma?) (10. ábra). Az egyik tárgy egy 19. század első felére keltezett sima fedél, melyet másodlagosan üvegpohár fedelének használnak. Az eredeti rendeltetése meghatározhatatlan (19). A fedélen más jegy nincs. A másik tárgy egy feszület, mely vétel útján került a múzeumba a műkereskedelemből. A próbajegy mellett BI mesterjegy (11. ábra) is van a tárgyon. A leltárkönyv a 18. század végére datálja (20). Mindkét tárgyat eredetileg győri munkaként határozták meg, a feszület kartonján azonban ezt utóbb kihúzták és "magyar" megjelölést írtak, valószínűleg a mesterjegy azonosíthatatlansága miatt. A jegyet feloldani egyenlőre nem tudom, és a próba esetében sem vagyok biztos abban, hogy a kormeghatározás helyes. Sokkal későbbre gondolok, a 19. század közepére vagy 3. negyedére. A tárgyak ebben nem segítenek. Jellegtelenségük miatt szinte bármikor készülhettek. Az eddigi győri próbajegyek alapján ezt a jegyet is győrinek vélem, és remélem, hogy újabb tárgyak előkerülése közelebb hozza majd a megoldást. (Talán köze lehet a jegynek az 1895-től Győrött kimutatható Breuer Jakab ékszerészhez?) Jegyzet és irodalom: 1 Marosi Arnold említi, hogy Günther Antal székesfehérvári ötvös a 19. sz. 40-es és 50-es éveiben mint vésnök dolgozott Pesten (Adatok Székesfehérvár ötvösmestereiről. In: Székesfehérvári Szemle, 1937. III-IV. sz. 71. o.). P. Brestyánszky nem tud róla (lásd id. műve), de Horváth Henrik megemlíti névsorában (A pesti arany-és ezüstmüvesek névsora. Budapest Régiségei XII. (1937), 253. o.) és bár nem tesz említést Günther székesfehérvári voltáról, mégis ez lehetett Marosi forrása. Kőszeghy említi jegykönyvében Franciscus Günthert (id. m. 346. o.) és megemlékezik az itt közölt számla ismeretében, hogy vele, mint kitűnő vésnökkel vésetik a győriek a próbaponcokat. Somogyi Árpád a székesfehérvári ötvösségről írt tanulmányában szintén említi Günthert (Adatok a székesfehérvári ötvösség történetéhez. In: MÉ. XIV. k. (1965) 4. sz. 262. o.). Pontosítja a Kőszeghynél található életrajzi adatokat is. 1846-ból kimutatja Günther Alajos ezüstművest, aki szerinte feltehetőleg Günther Ferenc fia volt. Mivel Marosi evőeszközöket említ GA jelzéssel (sajnos ezeket Kőszeghy nem ismerte és kérdéses, hogy megtalálhatók-e ma még, hiszen Somogyi sem tudott róluk), valószínűleg ezt oldotta fel Antalnak és hozta kapcsolatba a pesti vésnökkel. 20
