Grotte András: Győri ötvösség 1800-1872 - Győri művészettörténet 3. (Győr, 2002-2003)
Tanulmányok
hogy a kicsi tárgyra esetleg nem férne rá a túl nagyméretű próba, hiszen ahogy Stadler esetében már láttuk, ilyenkor felütötték a jegy egy részét, legalább a 13-as számot. Lehet, hogy a felhasznált ezüst nem kielégítő finomsága miatt tartózkodtak a 13-as jelet tartalmazó próbajegy használatától (13). Sajnos, anyagvizsgálatra nem volt lehetőségem (az eseteges hamisítást a tárgy együttes természete miatt itt is kizárhatjuk), de ebben az esetben megelégedhettek volna a mesterjegy egyszeri beütésével is. Erre a jelzési gyakorlatra a hazai kutatás eddig nem sok figyelmet fordított, ezért megpróbáltam hazai és külföldi analógiákat keresni. Mindenekelőtt ki kell emelni, hogy csak olyan tárgyak jöhetnek analógiaként szóba, amelyek készítési helyén és idejében kötelező volt a kimutatható próbajegy használata, illetve nem veszek figyelembe olyan eseteket, ahol az ezüstre ránézve is megállapítható, hogy nem éri el a kívánt finomságot (14). (A győri tárgyak e szempontból teljesen megfelelő minőségűnek látszanak). A kérdéssel érdemben Ernst-Ludwig Richter foglalkozott (15). Szerinte Schleswig- Holsteinben, a dán vidéki városokban és Kelet-Poroszországban nem tekinthető a jelenség ritkaságnak, sőt Koppenhágában a 18. században kisebb tárgyakon egyenesen gyakori. Kettőnél több mesterjegy megléte viszont már gyanús lehet, és nagyon alapos vizsgálatot igényel. Magyarországi viszonylatban már Kőszeghy említ ilyen tárgyat. Az iglói Albertus Knisner 1850 után készült kávéskanalán a mester a K:799 a és a K:799 b jegyét együtt használta, de próbát nem ütött bele (16). A novai plébánia újabban publikált, 1636-ra keltezett aranyozott ezüst kelyhének a talpában Jobst von der Gabor pozsonyi ötvös jegye van kétszer beütve (17). További példa három árverésen felbukkant kanál, amelyet mestere magyarországi forgalmi pénzekből készített a 19. század második felében. Jelzése feloldatlan Cl monogram, kétszer beütve (1 8). Budapesti műkereskedelemben (Pless és Fox) volt látható 1990 közepén egy filigrán művű, útiládát formázó, valószínűleg fuszertartónak készült dobozka, melynek alsó lemezébe a pesti Heuffel András ütötte bele kétszer a jegyét (K:545, B:257). A próba nélküli tárgy a 19. század közepére volt keltezhető. A külföldi analógiák alapján levonható következtetés az, hogy a kétszer beütött mesterjeggyel történő jelzést vagy egy jól körülhatárolható területen (Dánia) használták általánosan, vagy olyan provinciális központokban, ahol nagyon kevés ötvös működhetett (lásd angol, francia és svájci példák). Egyes mesterek gyakran éltek ezzel a jelzésmóddal (pl. Peter Beutner, Koblenz) egyéni körülményekkel magyarázható okokból (udvari ötvös?, udvari megrendelésre készült tárgyak?). Vannak helyek, ahol csak egy-egy rövid időszakban jelent meg (Genf). Végül meg kell emlékezni arról a tényről is, hogy ezek a tárgyak sokszor nem is köthetők pontosan országhoz, városhoz, mesterhez. 19
