Grotte András: Győri ötvösség 1800-1872 - Győri művészettörténet 3. (Győr, 2002-2003)
Tanulmányok
teljesen megegyezik, legalábbis az azonosítható részletek tekintetében, a teaszűrő próbajegyével. így talán feltételezhetjük, hogy az is 1862-ben készült. A teljesen jellegtelen kávéskanál mesterjegye (6. ábra) azonban eltér a teaszürőétől. Jellegében ugyan hasonló, mivel az is különálló betűkből beütött jegy, de míg a teaszürő jegye FRIEDMANN, a kávéskanálé FRIEDMAN. Ez az eltérés a nagyon erős kopás ellenére biztosan megállapítható. Eltérő a két jegyen a betűk magassága is. A teaszürő betűi 0,8-0,9 mm-esek, míg a kávéskanálé 0,5-0,6 mm-esek. Budapesti műkereskedelemben találtam Friedmann mesterjegyének negyedik, BF- betüs változatát (7. ábra) egy „bécsi rózsás” késő biedermeier gyertyatartón. A próbajegyben szereplő 3. szám sajnos nem volt olvasható, de a stílus alapján feltételezhető, hogy az 1859 a helyes olvasat (7). Legutóbb a celldömölki bencés apátsági templom votív tárgyai között találtak egy szív alakú lemezen 1854-es győri próbával eddig ismeretlen AF mesterjegyet (8). Ez a jegy egyetlen ma ismert győri ötvössel sem hozható kapcsolatba. A győri Xántus János Múzeumban azonban található egy bizonyítvány, melyet 1848. november 12-én állított ki a gyórszigeti plébános Farkas Antal volt ötvösinas részére (9). О 1854-ben már mester lehetett, és ha nem Győrben dolgozott, az magyarázatot adhat arra, miért nem szerepel a céh könyveiben (10). Itt tartom szükségesnek megemlíteni, hogy 1863-ban egy inasfelszabadítást igazoló iratra (Lehrbrief) a céhmester (Obervorsteher), Ortner Márton aláírása mellé a pecsétjét is rátette (11). A pecsét rajza (12. ábra) nem egyezik meg Ortner addigi mesterjegyeivel, mérete is nagyobb a szokásos jegyméretnél, de véleményem szerint várható egy hasonló rajzú jegy mesterjegyként való felbukkanása. Korábban is megfigyeltem már, hogy magyarországi ötvösműveken feltűnően sok mesterjegyváltozat található, különösen, ha meggondoljuk, hogy egy-egy mestertől, a pest-budaiak egy részét nem tekintve, milyen kevés tárgy maradt fenn. Erre a jelenségre Gyárfás Tihamér is felfigyelt a brassói mestereknél (12). Különösen a próbajegyek kötelezővé tételét követően fordul elő gyakran, hogy egy mesternek többféle jegye is van. Kisebb és nagyobb, írt és nyomtatott betűs mesterjegyet használnak, és szükség szerint változtatják. A jegy változatok esetén újra és újra szembe kell nézni annak lehetőségével, hogy hamisítás történt. A fenti esetek egy részében a tárgyak természetéből eredően, valamint az őrzési helyet figyelembe véve, a hamisítás eleve kizárható. A levesmerő kanál vagy a teaszűrő esetében, az evőeszközök csekély müértéke miatt valószínűtlen a hamisítás, bár teljesen kizárni nem lehet. Egy különös jelzési eljárás Győrött A székesegyház fogadalmi tárgyai között kutatva, találtam néhány tárgyat, amelyek különleges módon voltak jelezve. Egy szemből ábrázolt nőalakon és egy szempáron Gustav Hauszer K:760 számú jegye kétszer van beütve, egy imádkozó nőt ábrázoló fogadalmi tárgyon pedig Martin Ortner K:766 és K:766 a sz. jele van egymás mellé ütve. A tárgyakon próbajegy nincs, nyilván ezt helyettesítheti a második beütött mesterjegy. A kétszeres jegybeütési eljárást nem indokolhatta. 18
