Grotte András: Győri ötvösség 1800-1872 - Győri művészettörténet 3. (Győr, 2002-2003)
Tanulmányok
taksa körül kialakult vitában. 1845. május 4-én Веке Ágoston tanácsnok felkérte a céhmestert, Christian Raabot. hogy hívja össze ez ügyben a céhet (Adattár, Joannes Christian Raab). A további részleteket nem ismerjük, de Petuellit Köszeghy 1846- tól komáromi mesternek tudja (48). Győri "inas kötelezvény" Természetesen Győrben sem a remekléssel kezdődött az ötvös pályafutása, hanem az inaskodással. Azonban a leendő győri mestereknek sem kellett feltétlenül Győrben tanulniuk a szakmájukat, mint ahogy a Győrben szabadult inasok jelentős része is véglegesen elkerült Győrből. Az inasszegődtetéskor szokás volt az inas nevében a leendő inas szülei és a leendő mester között egy megállapodást kötni, melyben rögzítették a felek kötelezettségeit a tanulási időre. Győrben ilyen kétoldalú megállapodás nem ismert, bár minden bizonnyal létrejöttek hasonló szerződések. Ismerünk viszont egy olyan céh számára írt kötelezvényt (függelék 2.), amelyben Karl Frisch a céhnek kötelezi magát, hogy a tanító mestere által kiszabott minden feladatot elvégzi, és a céh iránt hűséggel viseltetik, hogy jóindulatukat elnyerje. Karl Frisch 1839. szeptember 6-án szegődött Martin Ortner mesterhez és 1844. július 22-én szabadult fel (49). Szegődtetésekor már kicsit idősebb volt a szokásos beállási kornál, 1820 körül születhetett. Ez magyarázza talán, hogy nem a szülők, hanem ő maga állított ki kötelezvényt a céhnek. Felszabadulása után nem indult azonnal vándorútra, hanem legényként dolgozott Győrben, talán éppen korábbi mesterénél, Martin Ortnemél. Itt is halt meg 1846. augusztus 21-én (50). A céhmester esküje A leendő mester, miután benyújtotta remekét, és azt a céh megfelelőnek találta, felvételt nyert a céhbe. Ez ünnepélyes keretek között, a nyitott céhláda előtt, a céhmester és a mestertársak jelenlétében zajlott le. Ennek során az új mester esküt tett, majd megvendégelte mestertársait, vagyis mesterasztalt adott. Esküt tettek a céh tisztségviselői is. Győrből szerencsés módon fennmaradt a céhmester esküjének szövege. Az iraton ugyan nincs dátum, de a szóhasználat (Goldschmidt- Zunft, később Gold- und Silberarbeiter- Innung vagy Mittel) és az íráskép alapján a 18. század közepén vagy az előtt készülhetett (51). Jegyzet és irodalom: 1 12 Dóka Klára: A céhes mesterré válás feltételei Pesten az 1840-es években. In: Századok, 106. k. (1972), 1. sz.. 99-100. o. Uő: A pest-budai céhes ipar válsága 1840-1872. Budapest. 1979. 92. o.
