Grotte András: Győri ötvösség 1800-1872 - Győri művészettörténet 3. (Győr, 2002-2003)

Tanulmányok

Berlász Jenő: A pest-budai céhes ipar válsága és a Fercnckori céhszabályozás. In: Századok. 101. k. (1967)3-4. sz., 571. o.

2 Dóka Klára id. mű 1979., 100. o.

3 Sziléziában VI. Károly császár uralkodása alatt egy pátenssel újrarendezték a céhek szervezetét. Breslauban az ötvösök céhlevele ettől kezdve szigorúan megkülönbözteti az aranyműveseket, az ezüstmüveseket és a díszműáru készítőket (Galanterie- Waren). Az aranyműveseknek gyűrűt, óraláncot, később nyakláncot kellett készíteniük, a díszműáru-készítőknek egy szelencét a hozzátartozó tartóval, az ezüstműveseknek pedig egy mosdótálat kannával. A 18. sz. közepétől kávé-és tejeskanna, leveses tál, csésze, gyertyatartó, cukordoboz, vagyis csupa használati tárgy képezte a mesterremeket (Christian Gündel: Die Goldschmiedekunst in Breslau. Berlin, é.n.

19. о.).

Drezdában is változik a helyzet és itt is használati edényeket kezdenek „nach Augsburger Art” mesterremekként készíteni. Először azonban a 19. sz. elejére vált teljesen szabaddá a remekkészítés, megkülönböztetve itt is az arany-és ezüstműveseket, illetve a díszműáru-készítőket (Walter Holzhauen-Edmund Kesting: Prachtgeffiße, Geschmeide, Kabinettstücke. Tübingen, 1966. XII. 1.

4 Mihalik József: Háromszáz év a pozsonyi ötvösség történetéből. In: Múzeumi Értesítő V. k. (1911) 2-3. sz.. 88-89. o.

5 Uo.: 144. o.

6 Dóka Klára id. m. 1979. 101. o. és Brestyánszky Ilona: A pest-budai ötvösség. Budapest. 1977. 80-81. o.

Mihalik Sándor: A rimaszombati ötvösczéh. Budapest, 1919. 53. o.

A határozat szellemében 1829-ben Libay Pál remeke pl. egy cukortartó, egy aranygyűrű és egy rézbe metszett címer volt. 1832-ben Kolmayer Sámuel 1 pár arany fülbevalót. 1 aranygyűrűt és 1 pár ezüst sótartót kapott remekül, de 1833-ban csak egy ezüst poharat mutatott be, mire utasították az arany-remek pótlólagos elkészítésére. Ifj. Szentpétery József az ékszerek mellett egy varrókosarat kapott feladatul, de utóbbit egy cukorszóróra cserélte. Szlávik Frigyes 1848-ban egy karkötőt és egy cukorszórót készített (uo.).

8 Elisabeth Schmuttermeier: Wiener Silber und Schmuck des Biedermeier. In: Bürgersinn und Aufbegehren. Biedermeier und Vormärz in Wien 1815-1848. Ausstellungskatalog, Wien. 1987. 229. o.

Hasonlóan intézkedett a grazi ötvöscéh 1774-ben kibicsátott új Bruderschaftsordnungja is: „ von dem Silberarbeitergesellen, ein getriebener, und vergoldter Kelch, oder ein anderes bestelltes und verkäufliches Stück, woran die Kunst des Gesellen hinlänglich zu ersehen ist; der Goldarbeitergesell hat eine mit guten Steinen besetzte Haarnadel, oder auch ein anderes verkäufliches, und die Geschichlichkeit genugsam erweisendes Probstück zu verfertigen. Der Galanteriearbeitergesell hingegen, hat eine gravierte ciselirte goldene Dose, oder Uhrgehäus ...zu machen ”. Das Steirische Handwerk. Ausstellungskatalog, Graz, 1970. II. k. 168. o.

9 lásd 6. sz. jegyzet

10 Jankó László: Győri ötvösök a 16.-19. században. Győr, 1934. 23. o. ésN. Mészáros Júlia: Győri ötvösség 1700-1800. In: Győri művészettörténet II. VMM. Győr. 2001. 100. o.

11 Jankó László: Ötvös apródok Győrött a 16.-19. században. In: Győri Szemle VIII. k. (1937)9-10. sz. 160. o. 90. szám.

12 Jankó László id. m. 1934. 26. o. és N. Mészáros Júlia id. m. 131. o.

13 N. Mészáros Júlia id. m. uo.

13