Mészáros Júlia, N.: Győri ötvösség 1700-1800 - Győri művészettörténet 2. (Győr, 2001)
A 18. századi győri ötvösök társadalmi és anyagi helyzete, munkái
állították - többnyire megrendelésre dolgoztak olyan ezüstből, amit a megrendelőiktől kaptak. Évente öt-hat font ezüstöt dolgoztak fel, rendszerint 12 latosat, s igen nehezen éltek meg mesterségükből. 1732-ben a nemes ötvösnek a jövedelme még a konyhára sem volt elég, amiért a másik polgár ötvössel a városban élő ausztriai származású kontár német kardművest okolta (12). E jelentések állításait a fennmaradt győri forrásokkal összevetve, ma már pontosítani tudjuk ötvöseinknek az említett jelentéstől nagyságrendileg eltérő, tényleges számát, ingatlanaik és tevékenységük helyszínét, sőt anyagi helyzetüket és munkával való ellátottságukat is. A század első három évtizedében az 1720-ban megnevezett két belvárosi ötvösön, Johann Michael Crinneszen és Létovics Istvánon kívül 1708-ig Lipóti Földes János. 1709-ig Ráczkevi Ötvös György és Kontor Ötvös Ábrahám, 1712-ig Kecskeméti Balassa Ötvös Mihály, talán 1713-ig Somser (Szumpter) János Ádám II.. 1722-ig Puchner Sámuel, 1726-ig Horváth Mátyás és 1746-ig Deák Ötvös István is a belvárosban lakott, sőt Somser és Horváth kivételével valamennyi a saját házában. Feltehetően műhelyüket is ott működtették valamennyien. Horváth Mátyás nagyon nehezen élhetett meg mesterségéből, s valószínűleg Újvárosba költözött, éppúgy, mint Somser Ádám János II., aki 1713-ig belvárosi házat bérelt, de abban az évben már nem tudta fizetni költségeit. 1732-ig szerepel neve az adókönyvekben. tehát az 1732. évi jelentés még számolhatott vele. mint alsóvárosi ötvössel. Horváth Mátyás és Somser Ádám János II. mellett ezen időszak harmadik legszegényebb mestere Puchner Sámuel lehetett, aki szinte állandóan tartozott a céhnek, bár a kölcsönkért összegek nem voltak túl magasak (Ötvös jk.). A felsorolt mesterek közül Johann Michael Crinnes volt a leggazdagabb, ő 1713- tól nemesi címeres levelet is birtokolt. 1720-ban két házán kívül 8 kapás szőlője volt (13). Vagyoni helyzetére jellemző, hogy mester fiait más városokba küldte, s műhelyük beindítását jelentős kölcsönök felvételével segítette (14), lányait pedig gazdag iparosokhoz adta feleségül. Crinnes mellett a másik belvárosi nemes. Deák István, hol a belső városban, hol Újvárosban lakott, valószínűleg azonban mindkét helyen volt háza, sőt 1720 és 1722 között Vámos határában még földet is vásárolt, álról a vásárokon jól eladható állatokat tartott (GYVL Prot. 1722-1725. föl. 74. Nr. 97). 1720-ban tehát még vagyonos mesternek számított. Anyagi helyzetével összefügghetett többszöri céhmesterré választása, illetve leváltása is. Létovics István 1720 körül ugyancsak elnyerte a nemesi címet, tehát az 1720-as jelentés idején már módos ember lehetett bár belvárosi házáról csak ugyanezen évtől tudunk. Két fiát papnak taníttatta, azaz kiemelte az iparos rétegből, leánya Zalai Imre ötvös felesége lett. Az 1720-as években Somser (Szumpter) Ádám János II., Füleky Ötvös János, s feltehetően Simon János, később talán Mihály nevű fia is, a város külső kerületeiben élhetett a belvárosi mestereknél szerényebb körülmények között, bár 30
