Mészáros Júlia, N.: Győri ötvösség 1700-1800 - Győri művészettörténet 2. (Győr, 2001)
A győri ötvös céh szervezete és szabályzata
kifizette. 1743. júl. 28-án még 64 ft-ot fizetett be a céhnek (Ötvös jk.)> „ hat der H. Michael Kopf sein Restirento schuldt vor alles erlegt mit 64 F. ” 37 Érdekes, hogy Létovics István Sindisek János ellen kért vizsgálata után, amit 1718. áprilisától szeptemberéig folytattak az ötvösök, s amelynek eredményeként Létovics Istvánt elmarasztalta a céh, a városi közgyűlési jegyzőkönyvben megjegyzik az ötvösök, hogy Létovicsot a céh szokott szigora és a privilégium 25. pontja értelmében ki kellene zárni a céhből (GYVL Prot. 1717-1722. Föl. 109-111. Nr. 75.) 1718-ban a céh még a régi szabályzatot használta, amelynek 25. pontja a 3 gira ezüst feletti alapanyag vásárlást tiltja az ötvösöknek (írod.: N. M. Júlia 216. o.). Az új szabályzat 25. pontja pedig a céh által elküldött inassal foglalkozik. A 23. pont szerinti büntetés járt volna Sindisek Jánosnak, ha a Létovics által előterjesztett súlyos erkölcsi kihágások igaznak bizonyultak volna. E példából is látjuk, hogy az ötvösök időnként felülvizsgálták a céhszabályzatot és a gyakorlatban felmerült problémák tanulságai alapján kiegészítették. Másrészt az eset igazolja, hogy a céhen kívüli lopás és más erkölcsi vétség, valamint a súlyosabb rágalmazás, vagy - mint itt is láthattuk Létovics magatartásán, aki sem az ítéletet, sem a büntetést nem fogadta el és makacsul kitartott hamis vádja mellett -, a céhmesterrel való szembeszegülés a céh fegyelmi jogkörét meghaladta, s az ügyet a városi magisztrátus elé vitték. 38 Több ötvös özvegyei ismerünk, akik közül Cecilia Kopf, Johann Michael Kopf özvegye maradt meg élete végéig a mesterségben. 1769-ben hozzáment Thomas Leffler helyi ötvöshöz, de úgy tűnik, a házasság jobbára csak formális lehetett, lúszen a mester külön élt és külön műhelyt tartott fenn. 39 Az 1663-tól 1779-ig vezetett céhjegyzőkönyv alapján a céhbiztosok rendszeres jelenlétével 1765-től számolhatunk. Korábban két esetben fordult elő, hogy a céhen belüli ellentét elsimításához felsőbb szerv döntése szükségeltetett, így a Deák István Sindisek János nevű segédje elleni rágalmazásügyet követő büntetésnél 1718-ban és az 1746. évi céhmesterváltásnál, amelyről a jegyzőkönyvben megjegyezték, hogy a városbíró akaratával egyezett: ~„mit bewilligung ds Herren statt Richter’’ (1746. nov. 14. Ötvös jk.). Mindenesetre 1765-től már céhbiztosok vannak jelen a legények remeklésén, később pedig az inasok szegődtetésénél és felszabadításánál is (XJM Jegyzőkönyv). 1765. május 19-én és 1766. január 16-án a céhmesteren és mívlátó mesteren kívül jelen volt két komisszárius - Johann Schmidt és Carl Voslem városi képviselő valamint Michael Stem festő és Dominicus Steger szobrász, mint a városvezetés által felkért két szakértő (Ötvös jk.). 27
