Mészáros Júlia, N.: Győri ötvösség 1523-1700 - Győri művészettörténet 1. (Győr, 1998)
A céh keletkezése, szervezete, szabályzatai
Az IP mesterjegyű fedeles kanna - formáját tekintve - az 1620- as években készülhetett, a fedelén elhelyezett címerpajzson talált évszám csupán az ajándékozás, s nem a készítés évét örökíti meg. Mestereként Pap János ötvösre is gondolhatunk, aki 1623 és 1652 között működött Győrött (19). 1623- ban, az újonnan megerősített céhlevélben név szerint szerepelt. Ekkor már tagja volt a céhnek, valószínűleg mint az ifjú mesterek elöljárója, ha tanúként jelen lehetett a káptalannál. 1626- ban mint itt lakozót említik a tanácsi jegyzőkönyvben az új győri polgárok között. Az SVC- betűk helyett Peresztegi János munkáin görögkeresztet találunk próbajegyként, amely jegyforma a XVIII. század első feléig maradt Győrött használatban. Peresztegi legkorábban 1633. augusztusától 1644- ig, majd 1646- tói 1650- ig volt céhmester (20). 1634- ben készült korai művén (21) már szerepel ez a próbajegy, amit vagy ő, vagy Buor Ötvös László vezetett be a város címerében előforduló kereszt motívum alapján, mivel korábbi győri ötvöstárgyakon még nem találkozunk vele, és az 1610- es új céhpecséten sem ez a keresztforma, hanem latinkereszt szerepel. Az új próbajegy bevezetésével kapcsolatban Peresztegi mellett Buor Ötvös László neve is joggal merül fel. 1632. január 7- én Bámay Rozina végrendeletének tanújaként aláírását pecséttel hitelesítette (22). Nyolcszögű címeres pecsétgyűrűjének lenyomatában üllővel koronázott, sisakdíszes, sisaktakarós pajzs közepén görögkeresztet találunk címerképként. A szakirodalomban még két győri ötvösmunkával találkozunk a XVII. század első feléből, amelynek próba- és mesterjegyéről azonban semmit sem tudunk. Genthon István a Magyarország művészeti emlékei 1. című, 1959- ben kiadott műemléki topográfiájában Görög Ötvös Sándor munkájaként jelölt meg Szentjóby György győri református egyházban fennmaradt két boroskancsója, keresztelő kannája és tálja mellett (!) egy 1648- ban készült kannát és úrvacsoratányért, amely azóta sajnos, a komáromi mester boroskancsóival együtt szem elől veszett (23). Feltehetően mind a mester nevét, mind a készítés vagy ajándékozás évét külön felirat is megőrizte e két utóbbi tárgy valamelyikén, hiszen a korabeli szakirodalomból csak 1624- ig tudta nyomon követni a szerző ennek az ötvösnek a működését, s sem Kőszeghy, sem Jankó nem publikálta soha e műveket (24). A Jankó László Győri Szemlében megjelent tanulmányában reprodukált, Görög Ötvös Sándornak tulajdonított keresztelő kanna és tál (25) Kőszeghy szerint Szentjóby, később működött komáromi mester munkája (26). Fennmaradt tárgyainak készítési évét tekintve azonban - a legkorábbiak az 1660- as évekből valók - ezúttal aligha vélhetjük, hogy az 1648- ban készült vagy ajándékozott kanna és úrvacsoratányér is az ő műve lenne. Ebből az időszakból - 1648- bői - ismerjük még Békési Gergely paténáját, amely szintén a győri református egyház tulajdonában maradt ránk. Ezen az ötvöstárgyon azonban sem város-, sem próbabélyeget, sem mesterjegyet nem találunk (27). 8
