Bíró Szilvia - Molnár Attila: Fogadó a határon. Római kori útállomás Gönyün - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 4. (Győr, 2009)
Crynaeus András: A gönyűi famaradványok elemzése
A faszénmaradványok egyaránt tartalmaztak kocsányos tölgy és fenyőfélékből származó darabokat. Nagyon tanulságos volt a feltárt tűzhely faszeneinek vizsgálata, mert ezek mindegyike lucfenyő (Picea abies (L.) Karst.) volt. Úgy tűnik, az épületek használói tüzelésre fenyőféleket használtak, míg a keményebb tölgyfából inkább építkeztek, és az épület pusztulásakor kerültek a földbe az ezekből származó faszéndarabok. Fontos következtetést vonhatunk le abból is, hogy egy fenyőág is megmaradt. Ez azt jelzi, hogy az eltüzelt fenyők a közelben növekedtek, és nem távolabbról (pl. a Duna felsőbb szakaszairól) szállították ide őket. Ugyanis nagy fákat világszerte szoktak szállítani a folyókon a történeti koroktól függetlenül, de rozsét nem... Azaz az adott időpontban a fenyőfélék a helyi növényzet szerves alkotórészei voltak, ami az egykori klíma sajátosságaira is utal. Ezek az adatok megerősítik azt a más lelőhelyek elemzése révén megfogalmazott gondolatot, hogy ebben az időszakban tartósan szárazabb és valószínűleg melegebb volt a Kárpátmedence klímája, így a mai mediterrán területre hasonlító növényzeti képet találhattak itt a Pannonia területét elfoglaló római légionáriusok. A nagyobb maradványokon végeztük el a dendrokronológiai elemzést, a fák pontos korának meghatározása érdekében. Ehhez az elemzés során a fák évgyűrűinek vastagságát használják fel, mely minden fafajra, területre és évre jellemző. A mérsékelt éghajlati övben — valamint minden olyan területen, ahol évszakok váltogatják egymást — növő fák testében jól elkülöníthető a kambium (a fatest szerkezetének külső, osztódó, néhány sejtsor vastag része) termelte évi fanövedék, az évgyűrű. Ha megszámoljuk az évgyűrűket, megállapíthatjuk, hogy hány éves volt a fa a kivágás pillanatában. Hangsúlyozni kell, hogy ez a fának az „életkora” csupán, és nem abszolút, tehát évszámokhoz köthető kor. Vannak örökletesen széles évgyűrűket termelő fák (pl. nyár), valamint keskeny évgyűrűket létrehozó fafajok (pl. tölgyek). Az egymást követő évgyűrűk vastagsága eltérő és nem ismétlődik periodikusan, mert az évgyűrű vastagsága nemcsak a fafajok, a termőhely és a faállomány zártsága szerint változik, hanem az évi növekedést befolyásolja a külső tényezők (csapadék, hőmérséklet, kártevők stb.) hatása is, amely minden évben más és más. Ezeket egészít(het)ik ki az extraterrisztikus tényezők, például a napfolttevékenység, amelyekre az egyes fafajok eltérő „érzékenységgel” reagálnak. Míg például a jegenyefenyő (Abies alba Milli) növekedését ez a tényező döntően befolyásolhatja, addig a tölgyekét alig. 70
